Történelmi jelentőségű felfedezést akartak eltitkolni, a 3500 éves jelekre szokatlan helyen bukkantak rá

Körülbelül száz darab, mintegy 3500 éves múltra visszatekintő sziklarajzot fedeztek fel Kazahsztánban. Egy történész azonban azt állítja, hogy a felfedezés nem teljesen új, csak titokban tartották a helyszínt annak érdekében, hogy biztonságban legyenek a különleges leletek, amíg megvizsgálják azokat a régészek.

A sziklarajzokat a Kazahsztán délkeleti részén található Zhambyl (más néven Jambyl) régióban találták meg. A kazahsztáni Astana Times szerint a bronz- vagy a korai vaskorból származhatnak. A tudósok körében máig vita tárgyát képezi, hogy pontosan mennyi ideig tartott a bronzkor és a korai vaskorszak Kazahsztánban, de a legtöbb szakember szerint valószínűleg ez az időszak mától számítva 4000-2500 évvel ezelőttre tehető. 

A sziklarajzokat véletlenül, egy országosan meghirdetett önkéntes kampány során találták meg, amelynek célja a környezet megtisztítása volt.

A felfedezés után helyi régészeket is hívtak a helyszínre, hogy megvizsgálják a leleteket. Ők tanácsolták, hogy ne egyelőre ne verjék nagydobra az ügyet, mert félő, hogy a helyszínt megrohanó turisták kárt tennének az ősi alkotásokban.

A sziklarajzokon állatok és emberek láthatók, egyebek mellett kétpúpú tevék, argalik (a vadbirkák egy fajtája) és a rájuk vadászó emberek tűnnek fel.

A történelmi jelentőségű felfedezés egy nagyjából 25 méter hosszú és 1,5-2 méter széles területen helyezkedik el, nyílt területen, tehát nem egy barlangban, ahogy az máskor lenni szokott.

A sziklarajzokhoz sokféle anyagot használtak

A sziklafestményeket régen természetes alapanyagokból készült festékekkel készítették. Ezek az anyagok főként ásványi pigmentek és szerves anyagok keverékéből álltak. Az okkersárga, vörös és barna színekhez vas-oxidokat használtak, amelyeket gyakran agyagból vagy földből nyertek ki. A fekete szín eléréséhez gyakran használták az elégetett fa vagy csont maradványait, azaz szenet. A fehér színt gyakran krétából vagy kagylóból nyert kálcium-karbonáttal érték el. A réz- és mangán-oxidot a zöld és kék színekhez használták, bár ezek ritkábban fordultak elő.

A pigmenteket gyakran keverték kötőanyagokkal, például állati zsírokkal, növényi olajokkal, vérrel, mézzel vagy tojássárgájával, hogy javítsák a tapadásukat és tartósságukat a sziklák felületén.