Járványként terjed a rövidlátás, kiderült, hogy az iskolai oktatás az első számú felelős ezért

Általános tévhit, hogy ha két rövidlátó szülőnek gyermeke születik, akkor előbb vagy utóbb a leszármazott is szemüveges lesz. Valójában nincs egyetlen olyan génünk sem, ami rövidlátást okozna, a kutatók szerint az okok inkább a szokásokban rejlenek.

A Discover magazin cikke szerint két, a közelmúltban végzett tanulmány is foglalkozott a témával és arra az eredményre jutottak, hogy a rövidlátás megjelenése attól függ, hogy az adott személy mennyi időt tölt olyan tárgyakra fókuszálva, amelyek közel vannak a szeméhez. Legyen szó képernyőről, okostelefonról, könyvről, rajzlapról vagy kézimunkáról, minél több időt töltünk azzal, hogy az arcunktól karnyújtásnyira lévő felületre összpontosítunk, annál nagyobb az esélye a rövidlátásnak.

Így tehát nem igaz az sem, hogy kizárólag a telefon kijelzőjére való fókuszálás miatt terjed járványként a rövidlátás, valójában ugyanez történne, ha a könyvet olvasnánk helyette.

Egy 2022-es tanulmány bebizonyította azt is, hogy a rövidlátás aránya több mint négyszerese azoknál a gyerekeknél, akik nem töltenek sok időt a szabadban (hetente egyszer vagy kétszer mennek ki), mint azoknál, akik naponta tartózkodtak a természetben. 

Ugyanakkor azok a gyerekek, akik napi három óránál többet töltöttek olvasással vagy a mobiltelefon képernyőjét nézegetve, négyszer nagyobb valószínűséggel lettek rövidlátók, mint azok, akik egy órát vagy még kevesebb időt töltöttek ezzel. 

Számos kutató arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekeknek sokkal több időt kellene a szabadban tölteniük, de mai legfontosabb: változtatni kellene az általános iskolai oktatás módszerein.

Ezt erősíti meg az a közismert tény is, hogy az eszkimók között a rövidlátók aránya az 1950-es évek előtti 1,2 százalékról 70 százalékra nőtt az 1970-es évekre, miután kötelezővé tették a gyerekek számára az iskolába járást.

Magyarországon, Európa más részein és az Egyesült Államokban is egyre több gyermek kap szemüveget. Ám ez az arány meg sem közelíti azt, ami például Kínában vagy Szingapúrban tapasztalható, ahol a felnőtteknek már a 90 százaléka rövidlátó. Ezzel szemben az afrikai Gabonban élő, analfabéta felnőtteknek mindössze 0,4 százaléka nem lát jól távolra.