Kutatók tárták fel az ősember szörnyű titkát, amit a nőkkel tettek az borzalmas

Egy új tanulmány arra keresi a választ, hogy a zárt, elszigetelt kőkori közösségek hogyan kerülték el a belterjességet, miközben gondoskodtak a megfelelő számú utódról. A kutatók 10 csontvázat vizsgáltak meg Franciaországból, 6700 éves lelőhelyekről, a középső és újkőkorszak határvonaláról.

Mivel a népesség alacsony volt, és a közösségek egy nagy családból álltak, felmerül a kérdés, hogy miként házasodtak anélkül, hogy testvérek, unokatestvérek lettek volna egymásnak. Ez azért is érdekes, mert a temetkezések alapján a sírokban vérrokonok fekszenek.

Kutatók szerint ez nem feltétlenül igaz. A temetkezés formája szoros társadalmi köteléket jelez, de nem feltétlenül rokoni alapú. A kapcsolat a halál után is fontos maradt.

Izotópvizsgálatok alapján a kutatók megállapították, hogy a lelőhelyek különböző csoportokat vonultat fel. A tengeri eredetű fehérjék aránya alapján a hoedici nők máshol éltek korábban, mint a haláluk előtt. Ez arra utal, hogy a halászó-vadászó közösségek cserélgették a nőket a belterjesség elkerülése érdekében.

Megdöbbentő, a kutatók nem találtak vérfertőzésből származó utódokra utaló jeleket. A korábbi elmélettel ellentétben a nők nem földművelő közösségekből származtak, hanem halászó-vadászok között cserélgették őket. A "génvándorlás" csak a halászó-vadász közösségek között ment végbe, földművelő nők nem csatlakoztak hozzájuk.

A tanulmány új fényt vet a kőkori társadalmak szerkezetére és a nők szerepére. A nők cseréje nem csupán a belterjesség elkerülését szolgálta, hanem erősítette a közösségek közötti kapcsolatokat is.

Forrás: Iflscience