Közlegénnyé nevezték ki a háborúban harcoló medvebocsot, a hadsereg oszlopos tagja lett az állat

Wojtek megdöbbentő története 1942-ben kezdődött, amikor egy fiatal kurd pásztorfiú hegyi barangolása során, váratlanul egy sziklarepedésből előugráló medvebocsba botlott. Aznap éppen egy lengyel alakulat érkezett a kis hegyi faluba, és örömmel fogadták a fiú és a medvebocs találkozását. A lengyeleknek azonnal megesett a szíve a sovány és árva bocs láttán, és rögtön döntöttek: magukkal viszik.

Lengyelek átkeresztelték az állatot Wojtekre és a Teherán melletti lengyel menekülttáborban találta meg új otthonát. A lengyelek először titokban tartották a medvét, mert tartottak a következményektől, de hamarosan rájöttek, hogy a kis medve különleges képességekkel rendelkezik.

Képes volt összehozni a csapatot, erősíteni a morált és bizakodást önteni a katonákba. És hogy ki gondoskodott Wojtekről? Egy Peter Prendys nevű katonára bízták a kis medve felügyeletét, aki nemcsak gondozta őt, hanem még tisztelegni is megtanította. Ezt követően a lengyel parancsnokok döntöttek: Wojtek marad, és a 22. tüzérségi ellátó század közlegényévé nevezik ki. Még hivatalos besorozási papírokat is kiállítottak a medvének.

Aztán eljött a nap, amikor Wojteket hajóra terelték, hogy Olaszországban, a Monte Cassinó-i csatában harcoljon. De a hajóra nem engedték volna felvinni a medvét. Ahogyan az élet mindig váratlan fordulatokkal szolgál, közlegénnyé kellett kinevezni a medvét, és így már a hajóra is kénytelenek voltak felengedni. Wojtek aztán Olaszországban is bebizonyította, hogy milyen értékes társ lehet a csapatnak. Meghódította a tüzérségi lövedékek cipelését, segítve ezzel a hadsereg logisztikáját.

A háború után azonban a lengyelek nem vihethették magukkal Lengyelországba Wojteket. Féltették a medvéjüket a szovjetek kegyetlenségétől. Így aztán azt a döntést hozták, hogy a brit barátaikra bízzák őt. Skóciában letelepedve, egy edinburgi állatkertben talált otthonra Wojtek.

Forrás: honvedelem.hu