A leghíresebb ókori történész beszámolói szerint léteztek óriások, részletesen ír róluk több művében is

A modern kor embere hajlamos azt gondolni, hogy a történelemmel való foglalkozás egy modern tudományág - ám ez egyáltalán nincs így. Már a középkorban is írtak krónikákat, amik a régmúlt időkről számoltak be - sőt, az ókorban is. A mából nézve úgy tűnik, mintha az ókorban még nem is telt volna el elég idő ahhoz, hogy a történelemmel foglalkozzanak, de ha perspektívába helyezzük, máris jobban érzékelhető képet kapunk az időről: Kleopátra közelebb élt az iPhone feltalálásához, mint a piramisok építésének idejéhez, így hát már ókorban is bőven rendelkezésre állt elemzendő "anyag".

Josephus Flavius egyike a leghíresebb ókori történészéknek: a zsidó származású történész a Római Birodalom júdeai provinciájában, Jeruzsálemben született, és az úgynevezett zsidó háborúban ( időszámításunk szerint 66-tól 70-ig tartott) még galileai hadvezérként harcolt a rómaiak ellen, majd átállt a rómaiak oldalára, ahol  Vespasianus, Titus és Domitianus római császárok pártfogoltja lett, ami után görög nyelven írt munkái az ókor legkomolyabb forrásai közé tartoznak.

Josephus Flavius munkásságában érhető módon kiemelt figyelmet fordított a zsidó nép történelmére, ebben a cikkünkben azonban munkájának egy másik, rejtélyes aspektusát szeretnénk bemutatni: Josephus Flavius ugyanis komoly anyagokat hagyott hátra az óriásokról is, amelyek többek között Egyiptomban éltek.

Az óriások kétségkívül az emberi közös kultúra részei: szinte minden kultúrkörben megjelennek, időként kétes eredetű fényképekkel bizonyítják egykori létezésüket, Josephus Flavius azonban történelmi tényként kezeli létezésüket, állítása szerint utolsó generációjuk Egyiptomban élt, az időszámításunk előtti 13. században.

Josephus Flavius több helyen is az óriásokról, ily módon:

"Ekkor rájuk tört az asszírok serege, parancsnokaik, Amrafel, Arioch, Chodorlaomer és Tidal vezetésével. Ezek a királyok egész Szíriát elpusztították, és legyőzték az óriások ivadékait."

A beszámolók szerint Júdea törzsei komoly harcokat vívtak az óriások nemzetségével, akik közül a filiszteusok vezetői is kikerültek:

"Volt egy emberük, aki hat sing magas volt, és minden lábán és kezén eggyel több lábujj és ujj volt, mint amennyivel az embereknek természetüknél fogva rendelkeztek. Akit pedig Dávid a seregéből ellenük küldött, az Jónátán, Simea fia volt, aki megküzdött ezzel az emberrel egymagában, és megölte őt; és mivel ő volt az, aki a csatának a fordulatot adta, a legnagyobb hírnévre tett szert bátorságával. Ez a férfi is azzal kérkedett, hogy az óriások fiai közül való. De e harc után a filiszteusok nem indítottak többé háborút az izraeliták ellen."

Az egyiptomi óriásokat pedig úgy írja le, mint akiknek hangja az oroszlánbőgéshez hasonlítható,  és Józsué király uralkodása alatt éltek, i.e 1300-ban. Az óriások létezését állító emberek szerint csontokat is találtak, csak gondosan eldugják a nagyközönség előtt, hiszen létezésük kiderülése esetén szinte az egész történelmet újra kellene gondolni - egy ókori történészt már egész biztos, hogy meg tudnának nyerni az ügynek.