Hogyan tárolták a forró sivatagban a jeget a perzsák Krisztus előtt 400 évvel?

A sivatag olyan környezet, amely rendkívül száraz és kevés növényzet található benne. Általában meleg és napos, de igen alacsony csapadék mennyiség jellemzi. A hőmérséklet a nappali órákban rendkívül magas, míg az éjszakák dermesztően hűvösek lehetnek. A talaj általában homokos vagy kavicsos, és a vízhiány miatt nagyon szegényes. A sivatagokban kialakulhatnak dűnék, sóstavak, sziklás területek. Az élet az itt élő növények és állatok számára kihívásokkal teli, és sokan az extrém körülményekhez kell, hogy alkalmazkodjanak.

A perzsa sivatag területén egy zseniális ősi technológia, a Yakhchāl került felfedezésre, amely az ősi jégtároló, azaz a mai hűtő létezését mutatja a Kr. e. 400-ból.

Az Iránban szétszórtan található építmények ősi hűtőszekrényként működtek, és egy hűtőrendszer használatával megőrizték a jeget egész évben. A Yakhchāl, aminek perzsa fordításban "jégverem" a jelentése, egy jellegzetes kupolás alakú építmény, amely egy óriási földalatti tárolóteret rejteget. A vastag, hőálló anyagokból készült Yakhchāl az elpárologtatáson alapuló hűtőrendszerrel működött.

A természetes klímával harmonizálva a hideg levegő a talp bejáratokon át áramlott be, míg a kúp alakú tervezet a meleg levegőt a csúcson elvezette. A jégtárolási folyamat sekély tavakban kezdődött, amelyeket éjszaka friss víz-átkelő csatornák töltöttek fel. A napsugarak elleni védelemre szolgáló falak árnyékolása alatt a tavak a téli éjszakákon megfagytak. Az így előállított jeget aztán átköltöztették a Yakhchālba, amelyet helyi anyagok, mint például a vályog, agyag, tojásfehérje, kecsketakaró, citromlé és vízzáró malter alkalmazásával készítettek. Ezek a rendkívüli építmények fontos szerepet játszottak az ételek, italok megőrzésében, és talán a hőszigetelésben is a forró nyári hónapokban. 129 az ősi hűtőről tudunk, ami a perzsa nép zsenialitását jelzi.

(Forrás: ancientorigins)