Így hancúroztak a középkori magyarok - akármikor szerelmeskedni se lehetett, szigorú szabályok vonatkoztak a házastársakra

A szexualitás mindig központi szerepet töltött be az ember életében. Nem volt ez másképp a középkori Magyarország területén. Habár akkoriban elképesztő szabályrendszernek kellett megfelelni, koránt sem hancúrozhattak a szerelmesek, amikor csak kedvük tartotta.

Mivel ez tabu témának számított így a középkori Magyarországon a szexualitásra és intim ügyekre vonatkozó adatokat és forrásokat korlátozott mennyiségben találunk. Azonban az is fontos megjegyezni, hogy a szexualitás képe és megítélése a középkori társadalomban nagyban különbözik a mai elvárásoktól és normáktól.

Azt tudjuk, hogy a középkori magyar társadalomban a házasság jelentősen korlátozta a szexuális aktivitást. A házasságon kívüli szex pedig nem, hogy tiltott volt, de aki ezt a tilalmat megszegte, azt a társadalom ki is vetette magából.

 Az egyház és a közösség szigorú elvárásokat támasztott a tisztaság és a becsületére, így a házasságig a fiataloknak meg kellett őrizniük tisztaságukat, azaz szüzességüket. A házasságban élő párok számára a középkori egyház tiltotta a szexuális kapcsolatot speciális napokon. Tilos volt a házastársaknak hancúrozni például a böjt időszakában vagy ünnepnapokon. A női menstruáció alatt is türtőztetniük kellett magukat a házasoknak.  

Azonban a forrásokból látszik, hogy a házasságon kívüli szex előfordult. Például a bűnügyi iratokban és a papi vizsgálatok jegyzőkönyveiben bizonyítékok találhatók a házasságon kívüli kapcsolatokra és asszonyok megcsalására. A nemesek és udvarhölgyek körében a szeretői kapcsolatok ismertek voltak, bár ezek sokkal elfogadottabbak voltak, mint a parasztság körében a félrekacsintás. A szigorú szabályok ellenére is az emberek megtalálták a módot és az időt egy kis hancúrozásra.