Hihetetlen függőségekre derült fény, a világ legnagyobb alkoholistáit alig lehet megfékezni

Szó szerint és átvitt értelemben is nagyon sokan szeretik sajnos kábítani magukat. Az emberiség egész története során végig jelen voltak az alkohol és egyéb bódító hatású szerek. Időnként még fontos történelmi eseményekre is hatással voltak és sajnos hiába a magát modernnek gondoló, fejlett társadalomban élő ember büszkesége, ez még mindig nem változott. Talán némi gyógyírt jelent a saját esendősége miatt bánkódó emberi léleknek, hogy ezzel közel sincs egyedül. A természetben számos más faj is komoly függőségektől szenved.

Az állatvilág csodálatra méltóan sokszínű. Mindenki megtalálhatja a kedvencét ebben a magával ragadóan változatos kavalkádban, egy dolog azonban összeköti az egymástól távoli fajokat is: a bódító szerek iránti vonzalom. Az IFLScience cikke szerint számos tudományos kutatás foglalkozott már a témával és arra a megállapításra jutottak, hogy a jelenség még annál is elterjedtebb, mint azt korábban gondolták.

Minden macskatulajdonos jól ismeri azt az őrületet, amit a macskamenta tud kiváltani házikedvencéből. Az a megváltozott tudatállapot, amit elérnek a növény révén, inkább egyfajta felfokozott aktivitást jelent esetükben. A szokásosnál is aktívabban dorombolnak, szeszélyessé válik viselkedésük, majd pedig elálmosodnak. Az egész nem tart tovább 30 percnél és a házimacskák kétharmadánál figyelhető meg. Az orrukon keresztül bejutó vegyületek a vadon élő nagymacskákra, így az oroszlánokra, leopárdokra és jaguárokra is ugyanilyen hatással vannak, ráadásul nem csupán jól érzik magukat tőle, de segít távol tartani a szúnyogokat is.

Tasmania, mint a világ elsőszámú ópium előállítója, egészen más jellegű problémákkal küzd. A vadon élő wallabyk (kis- vagy közepes termetű kengurufajta) előszeretettel hatolnak be a mákfarmokra, ahol megdézsmálják a virágokat. A farmerek legnagyobb bánatára a növény frenetikus hatással van rájuk. Körbe-körbe ugrabugrálva pusztítják a termést, amíg teljesen ki nem ütik magukat. Nem ők azonban az állatvilág egyetlen „drogosai”, a delfinek például a gömbhalak idegmérge segítségével szeretnek „ellazulni”.

Az igazi klasszikus tudatmódosító persze az alkohol, aminek számtalan rajongója van az állatvilágban. A legmókásabbak talán a majmok, amelyek a természetben erjedt gyümölcsök fogyasztása révén tudnak lerészegedni, az emberek közelsége viszont egészen új távlatokat nyitott előttük. Több olyan felkapott üdülőhely is található a világban, ahol komoly problémát jelentenek ezek a találékony és enyveskezű jószágok, amelyek sokszor az éppen pihenő turisták mellől lopják el poharaikat, hogy kiszürcsölhessék belőle a finom, alkoholos nedűt. Utána persze a jókedv mellett az is garantált, hogy már közel sem lesz olyan ügyes és koordinált a mozgásuk, mint korábban.

A hatalmas testű elefántok sem vonják ki magukat az erjesztett italok bűvölete alól.  Több tanulmány is foglalkozott azzal, hogyan változik meg a viselkedésük, azonban ennél is érdekesebb, hogy állítólag egy ősi legenda szerint már maga Buddha is szembesült egyszer ezzel a problémával, amikor egy alkoholtól őrjöngő elefántot kellett megszelídítenie.

Látható, hogy az ember közel sincs egyedül a bódító szerek iránti vonzalmával, de azért reméljük, hogy senki sem fog ezentúl azzal érvelni otthon, hogy ha az állatoknak szabad, neki miért ne lenne az? Ezzel könnyen majmot csinálna magából.