Marvel’s Spider-Man: Miles Morales – PC-n is lengedezik immár a „másik” Pókember

Miles Morales sokkal áramvonalasabb élményt nyújt, mint az elődje. Lehet, hogy kevesebb a tennivaló, de szinte minden olyan módon történik, ami Miles és New York javára válik. Sok mindent levágtak - kevesebb a mellékküldetés, ami elvonja a figyelmet, és a történet is jóval rövidebb, mint az elődje. Ez tökéletes lehetőség egy feszesebb, intenzívebb történetvezetésre, és Miles Morales ezt meg is valósítja.

_{Kép: Sony Interactive Entertainment}

Peter Parker téli vakációra megy, Miles "felveszi a fonalat"

A dolgok egy gyors összefoglalóval kezdődnek, amiben megismerkedhetünk Miles jelenlegi helyzetével. A narratíva fókusza megoszlik a tinédzser között, aki egyensúlyban tartja családi életét - különösen apja előző játékban bekövetkezett halála után -, és ellátja új pókfeladatait, miközben Peter Parker egy laza kis téli vakációra megy. A rutinszerű hálócsapkodó csínytevések miatt Miles komoly vitába keveredik a Roxxon Corporation és az Underground, egy high-tech bűnözői banda között, amelyet a Tinkerer vezet. A szuperhős-ös sztori ugyan elég kiszámítható a különböző fordulataiban, de a játék mégis remekül kibővíti a szereplőgárdát, és ezeknek a drámai pillanatoknak megfelelő érzelmi töltetet ad.

A lebilincselőbb történethez kétségtelenül hozzájárul, hogy az Insomniacnek valahogy sikerült elérnie, hogy még menőbb érzés legyen Pókembernek lenni, mint eddig volt. Lehet, hogy Peter Parker New Yorkjával összehasonlítva igazából annyi a különbség, hogy most mindent hó fed, de a fejlesztő úgy finomított az eddig is közel tökéletes hálócsúszáson, hogy még kielégítőbb érzés legyen. Ezúttal sokkal jobban kézben érzem a falon futást és az épületek körüli kormányzást. Bár a legjobb élményt persze egy  jó kontrolleren történő irányítás biztosítja, de az egér és billentyűzet kombó is tökéletes, lévén a PC-s portot fejlesztő Nixxes ismét meglepően jól lefordította a beviteleket. Kicsit szokni kellett, de végül ugyanolyan intuitívnak tűnt, mint a PS5-ös Dualsense használata.

_{Kép: Sony Interactive Entertainment}

Szinte érezzük az ütések súlyát

A rosszfiúk legyőzése nagyrészt ugyanaz a két Pókember között, de Miles kap néhány kulcsfontosságú kiegészítést, ami megkülönbözteti őt. Venom képességei kicsit felrázzák a harcot, lehetővé téve Miles számára, hogy robbanásszerű elektromos sebzést okozzon az ellenségnek. Az ütések súlyát szinte érezzük, és néhány szép, lendületes kameramunka teszi dinamikusabbá a harcokat. Az alapvető mozdulatsorok azonban nagyjából ugyanazok maradnak. Ez nem feltétlenül rossz dolog, de azok, akik drasztikus fejlődésre vágytak a harc terén, csalódottak lehetnek.

Továbbra is túl sok a lopakodós küldetés, amelyekben Milesnak finoman kell egyensúlyoznia oszlopokon és gerendákon, miközben csendben, a szemünk elől elrejtőzve hálózza be az ellenséget. Ezek sosem voltak a kedvenceim, és általában a végén belefáradok abba, hogy minden egyes ellenséget ismételten letapogassak, hogy lássam, biztonságos-e a lopakodó lecsapás. Számtalanszor feladtam, és belevetettem magam a harcba, és sokkal kellemesebbnek találtam egy egész csapat földalatti gorillát lecsapni a Venom Smash-ommal.

_{Kép: Sony Interactive Entertainment}

Az új Póki is gyönyörű PC-n

Mivel Miles Morales a PlayStation 5-ről „zippant” át PC-re, a játék grafikája most is egy gyönyörű. A port nagyrészt ugyanolyan gyönyörűen néz ki, ha nem jobban. Néhány aliasing problémát azért tapasztaltam, különösen az átvezetők során. Volt néhány grafikai hiba is a New Yorkban töltött néhány órám során, például a textúrák nem töltődtek be rendesen, és a Miles teljesen eltűnt a betöltőképernyők alatt, így néhány kóbor pókháló maradt utána.

A játékhoz most is viszonylag erős PC kell, különben alacsony framerate-re, vagy akár összeomlásokra is számíthatunk. Az ebben a játékban kifejezetten gyönyörű, de a PC-t alaposan megterhelő ray-tracing kikapcsolása persze egy opció lehet és még szerencsére rengeteg grafikai lehetőség van, amivel bütykölni lehet. A forgalmi sűrűség csökkentése és az említett sugárkövetés kikapcsolása már közepesebb PC-n is lehetővé teszi, hogy viszonylag magas beállításokkal játsszunk.

Továbbra is ajánlom az Insomniac első Pókemberét, pusztán azért, mert az kiegészíti a játék történetének erejét. De aki most a téli New Yorkban akar igazságot tenni, miközben nyaktörő sebességgel lengedezik a felhőkarcolók felett egy remek folytatásban, annak mindenképpen javallott beszerezni Miles Morales nagy Pókkalandját is. 

BadSector (Herpai Gergely)