Méregdrága anyaggal vannak tele az írországi kerítések, a szigetlakók alighanem megfogták az Isten lábát

Írország tele van olyan falakkal, amelyeket kizárólag kőből emeltek, habarcs vagy más kötőanyag felhasználása nélkül. A Smaragd-szigetnek is nevezett országban ez hozzátartozik a vidéki látképhez, és olyan kulturális-társadalmi örökség, mint nálunk például a töltött káposzta.

Írországban még szövetség is felügyeli a nem különösebben érdekes falakat, regisztrálják azokat, illetve valószínűleg folyamatosan ellenőrzik állapotukat, érintetlenségüket. Ebből a szempontból tehát a zöld sziget lakói nem különbek a szintén számtalan érdektelen társaságot működtető angoloknál.

Most azonban ez a számukra páratlanul értékes építészeti örökség alighanem veszélybe került, hiszen kutatók rájöttek, hogy az ír kőfalak tele vannak lítiummal, amit manapság fehér aranynak is szoktak nevezni.

Nem véletlenül, hiszen ez a puha, ezüstfehér alkálifém rendkívül fontos az elektronikai ipar számára (elsősorban a lítiumion-akkumulátorok révén), de az optikában, a gyógyászatban, sőt a hadiiparban is jó hasznát veszik.

A lítium viszonylag nagy tömegben található meg Földünkön, az egyetlen probléma vele, hogy a nagy reakcióképessége miatt elemi formában már sokkal ritkábban. Bolygónk tengervizeiben 230 milliárd tonnára becsülik a mennyiségét, ám a kitermelés meglehetősen problémás lenne.

Más forrásokból talán egyszerűbb, és itt kerülnek képbe a különféle kőzetek, elsősorban a gránit. A gránit pegmatitok igen gazdagok lítiumtartalmú ásványokban, főleg a spodumen és a petalit, amelyek egy köznapi ember számára nem sokat mondanak.

Sajnálatos módon az írországi kőfalak olyan arányban tartalmaznak lítiumot, hogy egy londoni vállalat vizsgálatai szerint azt érdemes lenne kitermelni onnan. Ezt a bejelentést annyira komolyan vette a tőzsde, hogy a szóban forgó Technology Minerals nevű cég részvényei érezhető emelkedésnek indultak.

Írország úgynevezett pegmatit-öve a főváros Dublintól délre kezdődik, és mintegy 100 kilométer hosszon húzódik a szigetország délkeleti részén. A kitermelés feltehetőleg először nem az ódon kerítéseket érinti majd, de idővel akár azokra is sor kerülhet, hiszen a világ lítiuméhsége óriási: 2015 óta megháromszorozódott a bányászata, és 2030-ra akár a hétszeresére is nőhet.