Döbbenetes képességgel rendelkeznek a méhek, a kutatók csak most jöttek rá, és el vannak képedve tőle

A méhek elképesztően fontos tagjai a földi élővilág láncolatának, elsősorban a beporzó tevékenységük miatt. A zseniális Albert Einsteinnek tulajdonítják azt a mondást, hogy ha a méhek kipusztulnának, azt az emberiség legfeljebb négy évvel élné túl.

Ez talán így is van, mindezzel együtt azonban még mindig nagyon keveset tudunk ezekről a hasznos szárnyas rovarokról. A közelmúltban például egy egészen fantasztikus képességükre derült fény: meg tudják különböztetni a páros és páratlan számokat.

Fogalmunk sincs, hogy ez jó-e bármire is, de kétségkívül bámulatos képességről van szó. Az ausztrál Deakin University kutatói szerint ez azért rendkívüli, mert komplex kognitív képességeket feltételez az apró ízeltlábúak részéről.

A szakemberek a vizsgálat során két csoportra osztották a méheket. Az egyikben lévőket arra trenírozták, hogy egyjegyű páros számú (2, 4, 6 vagy 8 darab) alakzattal társítsanak egy számukra igazi csemegének számító, cukros folyadékot. A másik csoportban lévőket viszont arra tanították, hogy az egyjegyű páratlan számok (1, 3, 5, 7) a kininnel kapcsolatosak, ami a méheket kifejezetten taszítja.

Miután ezt magabiztosan elsajátították, olyan etetőket állítottak fel számukra, amelyeket 11, illetve 12 darab jellel láttak el, vagyis olyan páratlan és páros számjelzésekkel, amelyeket korábban nem ismertek.

Érdekes módon azonban a páratlan számokra „megtanított” egyedek jellemzően inkább a 11-est, a másik csoport pedig a 12-est választotta. A találati ráta elérte a 70 százalékot, ami bőven szignifikáns, vagyis a rovarok nem véletlenszerűen, hanem tudatosan szálltak rá a kiválasztott etetőkre.

A kutatóknak egyelőre fogalmuk sincs, hogyan csinálják ezt a méhek. Talán párba állítják az alakzatokat, és ha kimarad egy, akkor azt páratlannak értékelik. De az is lehet, hogy egyszerűen csak képesek számolni, bár az mindenképpen különös volt, hogy a páratlan számokat gyorsabban megtanulták, mint a párosakat (az embernél ez éppen fordítva van).