A CIA megbuherálhatta az Apple egyik termékét, azon keresztül kémkedhettek

Idén májusban jelentették be, hogy az iPod gyártása véget ért. El tudjuk képzelni, hogy ez a kis kütyü több generáción keresztül ott volt az emberek életében? 2021-ben volt húszéves, az utolsó változatát 2004-ben gyártották le, amely az első iPod 5 GB-nyi tárhelyének 32-szeresét hozta, vagyis 160 GB-ot szereztek a fejlesztők nekünk arra, hogy zenéket és videókat tárolhassunk, amiket útközben azonnal élvezni is tudtunk.

Mindenkinek megvan? Mindenki szerette? Én néha visszasírom, mert végre volt egy egyszerű zenelejátszó, ami csak zenelejátszóként funkcionált és nem volt kényszer, mint most, hogy közben a telefont pötyögjük feleslegesen.

Kicsi és könnyed volt, bárhová el tudtuk rakni és semmit sem zavart. Persze olykor fel is idegesített minket ez a kütyü, mert méretéből kiindulva hamar elbújt a táskában úgy, hogy nem találtuk meg, de összeségében egy rendkívül jó találmánya volt az Apple-nek. Jókor voltak jó helyen, erre azt hiszem lehet ezt írni, és nem hiába, hiszen ezzel a hordozható zenelejátszóval alapozta meg a vállalat azt, hogy a világ legnépszerűbb és legmaradandóbb cége legyen. 

Ami népszerű, az már eleve gyanús, lehetne mondani.

Az egyik amerikai tudományos cikk szerint az Apple segített az Egyesült Államok kormányának, hogy létrehozzanak egy titkos iPodot. Az Apple cég egykori szoftvermérnöke, David Shayer elmondása alapján az óriásvállalat 2005-ben összedolgozott egy eszközön az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumával (DoE). Ő maga közvetítőként műkődött a történetben, aki egyszerre adott meg minden Apple-támogatást, amire éppen szükség volt, és egyszerre volt kapcsolatban a DoE mérnökeivel.

„A mérnökök egy speciális hardvert adtak hozzá az iPodhoz, amely olyan adatokat generált, amelyeket mindenáron titokban akartak rögzíteni. Ügyeltek arra, hogy soha ne lássam a hardvert, és soha nem is láttam"

– emlékezett vissza David Shayer. Ha hinni lehet a pletykáknak, egy Geiger-Müller számlálót próbáltak beépíteni az iPodokba, amelyek révén az utcán járkáló emberek a tudtukon kívül rafinált ügynökökké válhattak volna. A CIA rögtön érzékelni tudta volna, ha valahol ellopott vagy becsempészett uránium található, esetleg radioaktív sugárzással betegítő piszkos bomba.

Az említett cikk írója szerint az amerikai Nukleáris Szabályozó Bizottság véleménye alapján a Geiger-Müller számlálók olyan műszerek, amelyek viszonylag egyszerű módszerrel mérik a sugárzás szintjét. Két szigorú összetevőjük van: egy gázzal töltött lezárt cső, és egy kijelző.

Elméletben úgy működik, hogy a sugárzás belép a kamrába, és kölcsönhatásba lép a benne lévő gázzal, amely általában hélium, neon vagy argon. Ez az ütközés elhúzza az elektronokat a gázatomoktól, ami ionpárokat eredményez. A cső belsejében egy vezeték vonzza ezeket az elektronokat, és olyan áramot hoz létre, amely mozgatja a tűt az információs kijelzőn. Az eredményül kapott mérés „percenkénti számban” van megadva, és leírja, hogy a készülék 60 másodpercenként hány ionpárt ad le.

A fülünkben van a tipikus kattogó hang? Ez a jellegzetes hang az, amikor a készülék, jelen esetben az iPod Touch hangszórójából hallatszik ki akkor, amikor új ionpárt hoz létre.

Hogy az ember jobban elhelyezze a történetet: ha csernobili sorozatot vagy dokumentumfilmet néztünk már, amikor a hátrahagyott roncsokat mutatják, ott szokott lenni ilyen Geiger-Müller által kiadott kattogó hang. Minél magasabb a sugárzás szintje, annál erősebb a hang.

Az Apple cégnél dolgozó David Shayer azt nem tudta megmondani, hogy mire kellettek ezek a régi eszközök, csak azt állítja, hogy léteztek. Mennyire hihető a történet? Tényleg mindent felhasználnak a titkosító rendszerek, akár a CIA is Amerikában? De azért elég brutális belegondolni, hogy míg mi nyugodtan hallgattuk az iPodon a zenéinket, addig mások titkos műveletekre használták.