A spártaiak kitették a Taigetosz hegyre a satnya csecsemőket – a mai kutatók pedig bebizonyították, hogy ezt milyen rosszul tették

Az ókori spártaiakról köztudott volt, hogy kiváló harcosok, amit elsősorban kemény és puritán életmódjuknak köszönhettek. Úgy gondolták, hogy ha a satnya, nemkívánatos csecsemőket kiteszik a városuk mellett lévő Taigetosz hegyre, akkor azzal egyre tökéletesíthetik a társadalmukat.

Ez a mesterséges családtervezés, kiválasztás azonban a kutatók szerint nem éppen a kellő hatást érte el. Az ötlet alighanem a Krisztus előtti 8. században élt spártai törvényhozótól, Lükurgosztól származhat, aki jelen esetben nem kalkulált valami bölcsen a következményekkel.

Az utódoktól való megszabadulás jelentősen csökkentette a nők számát a társadalomban, hiszen a szülők elsősorban a „gyenge” és „mihaszna” lánygyermekektől próbáltak megszabadulni. Az érett nőknek pedig akár a felét is sterilizálhatták, hogy ne szüljenek nemkívánatos utódokat.

Mindezzel párhuzamosan a törvénytelen lurkók száma meredeken emelkedett, valamint megnőtt a társadalomban az erőszak a folyamatos lelki nyomás és stressz miatt. Ami a spártaiak állatainál – lovainál, kutyáinál – működött (hiszen a programot azokra is kiterjesztették), az az embereknél nem.

Nőtt a gazdagok és szegények közti ellentét is, hiszen egy jómódú családban nagyobb eséllyel születtek erős egészséges utódok, akik így életben maradhattak, míg a szegény porontyok a Taigetoszon végezték.

A spártaiak nem számoltak a recesszív génekkel (hiszen nem ismerték azokat), pedig ezek miatt bizonyos tulajdonságok rejtve maradhattak egy-két generáción keresztül, hogy aztán újra felszínre törjenek. Alighanem nagy volt a meglepetés, amikor két magas termetű szülőnek alacsony növésű volt a leszármazottja – de hát éppen ez adja a természet szépségét.