A Duna mentén találtak olyan, több ezer éves leleteket, amelyek átírják a történelmet

A Duna Európa egyik legnagyobb, leghosszabb folyama, így nem csoda, hogy a víztől függő emberek már a korai időszakban megtelepedtek a környékén. Már a neandervölgyiektől is találtak a közelében leleteket, vidékének benépesedése azonban elsősorban a felső paleolitikumban történt meg.

A mai korhoz kissé közelebb helyezkedik el a neolitikum (vagyis újkőkor), amely most azért érdekes számunkra, mert a közelmúltban ebből az időszakból találtak izgalmas leleteket a Duna mentén.

A délnyugat-németországi Tuttlingen közelében ritka sírokat tártak fel, és közülük az egyikben újkőkori edényekre, kőbaltára, a többiben pedig a népvándorlás időszakából származó fegyverekre és ékszerekre bukkantak.

Nyilván a neolitikum tárgyai az érdekesebbek és ritkábbak, a kutatók szerint a sír a Krisztus előtti 3. évezredre datálható. A későbbi temetkezési helyekből 140-et is találtak, így bőven akad majd munkájuk ezek feltárásával. A népvándorlás a Római Birodalom bukásának időszakát jelenti, és ekkor általában 10–20 ezer fős törzsek indultak útnak, hogy új letelepedési helyet találjanak maguknak.

Az újkőkori, úgynevezett zsinórmintás edény rendkívül ritkának számít Németország ezen részén, emiatt is különösen értékes a lelet, és átírja az ottani térség történelmét. A 4 méter átmérőjű, kör alakú sírban csontokat is találtak, és a régészek az agyagedényből, a kőbaltából valamint a szintén ott talált kovakő pengéből arra következtetnek, hogy az eltemetett személy alighanem férfi lehetett.