Igazi X-akták: hazaköltözött a híres magyar, akit elraboltak a földönkívüliek

Annyira felfoghatatlanul nagy és tágas az univerzum, hogy egyszerűen képtelenség, hogy ne legyen rajtunk kívül értelmes élet benne. Az már más kérdés, hogy valószínűleg nagyon nehezen fogunk rábukkanni.

Ez persze tipikusan egy olyan kérdés, ami még a tudósokat is meg szokta osztani. Az UFO-hívők szerint napjainkban nagy tudományos áttörés zajlik, és bíznak benne, hogy rövidesen sok titokról végleg lehull a lepel.

Információ morzsák persze mindig csorognak, de az más kérdés, hogy ezeket mennyire lehet komolyan venni. Még az X-akták sorozat rajongói közül sem hiszi el mindenki, hogy a földönkívüliek valaha is felvették velünk a kapcsolatot.

Az orosz űrügynökség igazgatója azt nyilatkozta nem olyan rég, hogy szerinte a földönkívüliek már megfigyelhettek minket. A magyar Szkeptikusok Társasága szerint, ha a valóság talaján maradunk, óvatosnak kell lenni, hogyan fogalmazunk ezzel kapcsolatban.

Azt a legtöbb ember vallja, hogy vannak érdekes jelenségek a világban, de mindenre kell lennie tudományos magyarázatnak, csak hát ezekre a kérdésekre még nem ismerjük a választ.

A Fókusz stábja meglátogatta azt a Novák Lászlót is, aki nemrég költözött haza Ausztráliából, ahol egy csapásra hírnevet szerzett, miután saját meglátása szerint ufókról készített felvételt. Akárcsak a híres X-aktákban, itt is hipnotizálás után jöttek rá, hogy a férfit elrabolták a földönkívüliek.

„Az első hipnotizálás 2000-ben történt - borzalmas nagy nyomást tett rám. Úgyhogy sajnos elvittek, nem csak engem, aki körülöttem volt. Nekem a hipnotizálásban az jött elő, hogy egy furcsa kis szürke gnóm, egy gnómnak, törpének mondtam. Egy kis alakzat. Beszélni nem beszélt, de olyan volt, hogy a homlokom közepére odatette az ujját, és akkor jött elő, hogy ne féljek, csak kísérleteznek”

- nyilatkozta az RTL-nek Novák úr a furcsa találkozásról.

Aki valami furcsát lát, az sokszor már inkább szívesebb használja „azonosítatlan légköri jelenség” kifejezést, mivel több mint valószínű, hogy nem az idegenek cikáznak a fejünk fölött, bár ki tudja.