2perc tudomány: 38-an nézték végig a támadást az utcán mégsem segítettek a járókelő-effektus miatt

A kutatás alapját egy 1964-es támadás adja. A 28 éves Kitty Genovese-t megtámadták a saját lakása előtt, ahol többször megszúrták, miközben ő segítségért kiáltott.

A környező lakásokból elég sokan figyelték, összesen 38 fül- és szemtanúja volt a szörnyű esetnek, mégsem segített senki az áldozatnak.

Nagyon nagy port kavart az bűncselekmény és vizsgálni kezdték kutatók, hogy vajon mi állhatott a történtek pszichológiai hátterében.

Alapvetően a járókelő-effektus az olyan helyzeteket, mint a rablás vagy utcai támadás, úgy azonosítja, hogy minél többen látják, annál kisebb az esélye, hogy valaki közbelépjen és segítsen. Több kísérlet, többféle eredményre jutott.

John Darley és Bibb Latané féle kísérlet szerint az egyik lehetséges ok, amiért a szemtanúk nem segítenek, hogy úgy érzik, kevesebb felelősség hárul rájuk, ha mások is jelen vannak az adott szituációban, így a saját felelősségüket vagy tenni akarásukat csökkenti a tömeg. Miért én segítsek, sokan vannak, majd más megoldja.

Ezzel ellentétben Richard Philpot és kollégái a brit Lancasteri Egyetemről olyan eredményre jutottak a járókelő-effektus kapcsán, hogy az esetek 90 százalékában legalább egy fő, ha nem több megpróbál segíteni a rászorulókon és ez a szám növekszik, ahogyan a szemtanúk száma is nő.

Kár, hogy Magyarországon nem végeznek ehhez hasonló kísérletet, mivel az egyik legközömbösebb nép vagyunk. Ha valami társadalmilag kirívóval találkozunk az utcán, akkor inkább elfordítjuk a fejünket tovább állunk, vagy csak nem veszünk róla tudomást.