Hatalmas bakit követtek el az amerikaiak az utolsó holdküldetésen, majdnem az űrhajósuk életébe került
Olvass tovább...
Izgalmas eredményekre jutottak, a kísérleti növények furcsán reagáltak az idegen környezetre.
Az 1969-es holdra szállás óriási tudományos ugrás volt az emberiség számára, amelyet a további várakozásokkal ellentétben azóta sem sikerült felülmúlni. Most azonban a tudósok ismét komoly lépésről számolhattak be ezen a téren.
A NASA nemrég elárulta, hogy a Holdról összegyűjtött port egyebek mellett arra is felhasználják, hogy növénytermesztési kísérleteket hajtsanak vele végre. Mindezt ráadásul sikeresen, vagyis van remény arra, hogy a hozzánk legközelebb eső égitest talaján egyszer majd élelmiszereket állítsunk elő.
Olvass tovább...
Az amerikai űrkutatási hivatal által támogatott vizsgálat keretében a Floridai Egyetem szakemberei kísérleteztek a holdporral. A megszerzett tapasztalatokat arra is szeretnék felhasználni, hogy eredményes növénytermesztést folytathassanak mostoha földi körülmények között is.
„Szükségünk lesz arra, hogy a Holdon és a Marson lévő erőforrások segítségével állítsunk elő élelmet a jövőbeni asztronauták számára”
– tette nyilvánvalóvá az egyik kutató azt, hogy nagy luxus lenne a Földről táplálékot vinni a távoli égitestekre, egyszerűbb volna azt helyben megtermelni. A mostani kísérlet keretében a káposztafélék családjába tartozó lúdfüvet vetették a Holdról származó talajba, és a brokkolival, karfiollal rokon növény jól érezte magát benne.
Fotó: Profimedia
Az Apollo 11, 12 és 17 küldetésekről származó anyag a szakemberek szerint finom, porszerű, és jól tapad mindenhez. A magok már pár nappal az elültetés után csírázni kezdtek, vagyis ebből a szempontból nem mutatkozott különösebb eltérés a földi talajhoz képest.
A hagyományos földbe vetett kontrollnövényekhez viszonyítva azonban a holdporban nevelkedők nem voltak annyira erőteljesek, robusztusak, ami jelenleg problémát jelent. A gyökereik és leveleik sokszor satnyák voltak, és vöröses pigmentáció jelent meg rajtuk.
20 nap után a növényeket betakarították, és megvizsgálták a DNS-hez hasonlító RNS-eiket. Arra következtettek belőlük, hogy a lúdfű stresszesnek értékelte a talajt, amiben nevelkedett, és úgy viselkedett benne, mint a sókkal, nehézfémekkel szennyezett földi talajban.
Olvass tovább...