Felszívódott egy teljes brit település, csak egy rejtélyes szó maradt utánuk

Amerika történetének egyik homályos foltja a Roanoke nevű szigeten letelepedett brit kolónia rejtélyes, sötét históriája. Az 1580-as években az Európából érkezett telepesek több alkalommal is megpróbálták megvetni lábukat az Újvilágban, ám ez nem ment minden zökkenő nélkül.

1585-ben elszánt és lelkes brit telepesek érkeztek, hogy új otthonra találjanak a 13 kilométer hosszú és 3 kilométer széles Roanoke szigeten. Hamar összetűzésbe keveredtek a helyi indiánokkal, de eleinte úgy tűnt, hogy nem lesz feloldhatatlan nézeteltérés közöttük. Mindezzel együtt a sziget lassan kiürült, és 1587-ben már a második telepeshullám (bő száz angol és walesi) kötött ki az aprócska földdarabon.

John White kormányzó aztán visszatért Angliába, hogy erősítést és élelmet hozzon, ám amikor 1590 nyarán visszatért, a szigeten már senkit sem talált – olvasható a Múlt-kor.hu összefoglalójában is.

Az első gondolata az volt, hogy alighanem az indiánok kaszabolták le a szerencsétlen briteket, erre viszont nem találtak meggyőző bizonyítékot. Az egyik fába ugyan bele volt vésve a „Croatoan” felirat (vagyis a közeli Hatteras-sziget eredeti neve), ugyanakkor a házakat rendezetten bontották le, így White-nak fogalma sem volt róla, mi történhetett.

A Croatoan Régészeti Társaság a közelmúltban olyan bizonyítékokat talált, amelyek új megvilágításba helyezik a hajdani kolónia sorsát. Véleményük szerint a férfiak, nők és gyermekek nem vesztek el nyomtalanul, hanem világos üzenetet hagytak maguk után.

Az indiánok barátságosan viselkedtek velük, és átvitték őket az említett Hatteras-szigetre, ezért hagyták maguk után a Croatoan nevet. Bár White és társai ott nem akadtak a nyomukra, mindez csupán azért történt, mert a rossz idő miatt kénytelenek voltak hamar felhagyni a keresésükkel.

A kutató és író Scott Dawson – aki maga is a Hatteras-szigeten él – régészeti leletekkel tudja bizonyítani, hogy nem történt szörnyű mészárlás a 16. század végén, sokkal inkább egy csendes átköltözés.

Mások szerint viszont az európai használati tárgyak semmit sem igazolnak, azokat az indiánok kereskedőktől is beszerezhették. A több mint 100 brit telepes befogadása pedig aránytalanul nagy terhet rótt volna az őslakosokra, ezért is nehezen elképzelhető, hogy azok tényleg náluk kötöttek ki, és idővel beléjük olvadtak.