Ha a dinók túlélték volna az aszteroida-becsapódást, a most felfedezett második „támadás” is elintézhette volna őket

A kutatók régóta tudják, hogy a dinoszauruszok váratlan és villámgyors kipusztulását egy aszteroida-becsapódás okozta 65,5 millió évvel ezelőtt. A mexikói Yucatán-félszigetnél lévő, nagyjából 170 kilométer átmérőjű Chicxulub-kráter ennek az eseménynek a bizonyítéka.

Nemrég viszont dán és svéd szakemberek arra is rájöttek, hogy a Grönlandon lévő Hiawatha becsapódási kráter sokkal korábban keletkezett, mint eddig gondolták. Földtörténeti léptékben nem nagy idő, mindössze 7-8 millió év telt el a dinók kihalását okozó becsapódás óta, vagyis elképzelhető, hogy ha az nem, akkor a grönlandi katasztrófa is az őshüllők végzetét okozta volna.

A Hiawatha „mindössze” 31 kilométer átmérőjű, ám így is bizonyosan nagy hatást gyakorolt bolygónk klímájára. A jég alatt 900 méterrel megbúvó kráter ugyanakkor arra is bizonyíték, hogy a legutóbbi jégkorszakot nem az ide becsapódó aszteroida, üstökös vagy meteorit idézte elő 13 ezer éve, hiszen ez egy jóval korábbi történet.

A most bő 300 méter mély Hiawatha kráter egyébként eredetileg 800 méteres lehetett, az idők során azonban jelentősen erodálódott. Ez is azt támasztja alá, hogy elképesztően régi képződményről van szó, nem lehet tehát a Föld legutóbbi lehűlését a nyakába varrni.

A cirkon ásványok elemzése is a kutatók becslését támasztotta alá. Miközben az érintetlen szemcsék 1,9 milliárd évesek (ennyi idős maga az alapkőzet), addig a becsapódás által megváltoztatott szerkezetű cirkonok 58 millió éve formálódtak át. Most tehát annak a vizsgálata következhet, hogy ez a katasztrófa milyen hatással volt annak idején a bolygónkra.