Saját időjárással rendelkezett volna a nácik gigantikus Népcsarnoka

Ha megnyerte volna a második világháborút, Adolf Hitler nemcsak a világot, de benne Németországot is alaposan átformálta volna. Természetesen Berlin maradt volna a főváros, de immár Germania néven, és a főépítész Albert Speer feladata lett volna, hogy az új metropolisz Párizzsal, Rómával és Londonnal egy szintre kerüljön.

A Führer ambiciózus terveinek néhány részlete meg is valósult, az Olimpiai Stadion (ez ma a Hertha BSC focicsapat otthonául szolgál) és az új kancellária mellett például az a bunker, ahol a náci vezér élete utolsó napjait töltötte.

Az új Berlin, vagyis Germania legimpozánsabb épülete alighanem a Népcsarnok (Grosse Halle vagy Volkshalle) lett volna, amely jól tükrözi a diktátor megalomán személyiségét. Látványos makettek is fennmaradtak róla, a Berlint túl vidékiesnek tartó Hitler ugyanis maga vette kézbe a város gyökeres átalakítását.

Germania tengelye egy hatalmas, észak-déli irányú főutca lett volna, amely kiváló helyszínül szolgálhatott volna a nácik által oly kedvelt felvonulások, állami ünnepségek, parádék számára. A sugárút középpontjában egy győzelmi oszlopot akartak felállítani, amelyet még az 1860-as években készítettek, a poroszok által a dánok ellen vívott győztes háború emlékére.

^{Fotó: Profimedia}

A Népcsarnok felépítését a háború kitörése megakadályozta, de talán jobb is volt így, hiszen a gigantikus építmény alighanem kivitelezhetetlen lett volna. Ehhez egy zárt oszlopos folyosóval csatlakozott volna Hitler palotája, vagyis az ünnepségek, beszédek előtt nem kellett volna a nép közé vegyülnie.

A 180 ezer ember befogadására alkalmas Népcsarnok kupolája 290 méter magasra nyúlt volna. Némileg hasonlított a római Szent Péter-székesegyházra, de itt nem az Istent imádták volna, hanem Hitlert és a náci eszméket.

Építészetileg azért tűnt megvalósíthatatlannak, mert statikailag alighanem komoly problémák merülhettek volna fel, az épület képtelen lett volna megállni a lábán. Mellesleg a hatalmas térben egyszerűen elveszett volna a beszélő hangja, miközben a nyüzsgő, ordítozó tömegben feltehetőleg sokan megsüketültek volna a rossz akusztika miatt.

Ráadásul egy olyan zárt térnek, amelyben 180 ezer ember zsúfolódik össze, lényegében saját klímája, időjárása alakult volna ki: a tömeg által kilehelt pára hideg időben csapadékként hullt volna vissza rájuk.