Három férfi, akik istennek képzelik magukat – mi történik, ha találkoznak egymással?

1959-ben három férfit kezeltek egy michigani kórházban, akik mindannyian a bibliai Jézus Krisztusnak hitték magukat. Az orvosok mindhármuknál skizofréniát diagnosztizáltak. A pszichológusuk – köztük Milton Rokeach – úgy gondolták, hogy megtörhetik a három férfi téveszméit, ha szembesítik őket egymással. 

Az első találkozó – ahogy az várható volt – igencsak felkavaróra sikeredett.

A férfiak rendíthetetlenül meg voltak győződve afelől, hogy kik ők – amikor olyan emberekkel szembesítették őket, akik ugyanazt az identitást tudták magukénak, a betegek ellenségessé váltak a „tolvajokkal” szemben.

- Mondom, hogy én vagyok Isten! 

– ordította a beteg Joseph, míg Clyde tiltakozott, hogy nem, mert valójában ő az igazi Isten. A harmadik „Jézus”, Leon, egy árva szót sem szólt az első ülés végéig, amelyet „mentális kínzásnak” nevezett.

Ennek ellenére mindhárman megjelentek a találkozókon, bár eredménytelenül. Ahelyett, hogy megkérdőjelezték volna a saját hitüket, a másik kettőt vélték téveszmés képzelgőnek. 

• Clyde úgy vélte, hogy a másik kettő helyett egy a testükbe beépített gépezet beszél.
• Joseph azzal magyarázta a történteket, hogy a másik kettő férfi csupán egy elmegyógyintézetben vegetáló páciens volt.
• Leon szerint a többiek kisebb istenek lehettek – időnként Davy Jones kapitány és Mathius király reinkarnációjaként emlegette őket.

Mindhárman úgy vélték, hogy ők alkották a többieket.

A két évig tartó kísérletsorozat során Rokeach sokféle technikát használt, amelyeket sokan kegyetlennek és etikátlannak tartottak. A kísérlet egyik részébe beszerveztek egy vonzó kutatási asszisztenst, akinek az volt a feladata, hogy magába bolondítsa Leont, akinek együttesen akarták később megtörni a hitét. Leon valóban szerelmes lett a nőbe, ám amikor felfedezte, hogy a nő csak kérésre flörtöl vele, még jobban magába fordult.

„Az igazság a barátom. Nincsenek más barátaim” 

– mondta Leon az eset után. 

Az a viszonylagos barátságosság, amelyet a férfiak egymás iránt tanúsítottak eleinte, hamar megbomlott, a három „Jézus” között pedig verbális és fizikai csatározás robbant ki.

Az első erőszakos vita akkor robbant ki a felek között, amikor arról argumentáltak, hogy Ádám bibliai alakja fehér volt-e vagy sem. Clyde megütötte Leont, aki nem viszonozta az ütést, ugyanis az volt a feltételezése, hogy a pszichológusok „megpróbálják egymás ellen hangolni őket.”

A kutatók egy idő után elkezdtek leveleket küldözgetni a betegeknek, amelyekben úgy tettek, mintha a kórház vezetősége írta volna őket. Leon esetében az állítólagos felesége nevében is küldtek leveleket, amelyekben azt ígérték a férfinak, hogy a nő találkozni fog vele a kórházban. Amikor a nő nem jelent meg, Leon ideges, dühös és zavart lett.

A három férfi idővel szimpatizálni kezdett egymással – hogy elkerüljék a vitákat azzal kapcsolatban, melyikük az „igazi Jézus”, idővel egymás téveszméihez is humorral közelítettek (pl. ahhoz is, hogy Leon házasnak képzelte magát).

A kísérlet végeredményében egyáltalán nem volt sikeres – továbbra is azt hitték mindannyian, hogy ők Jézus Krisztus.

„Valóban nem volt jogom, még a tudomány nevében sem, hogy Istent játsszak és éjjel-nappal beleavatkozhassak ezeknek az embereknek az életébe” 

– írta Rokeach a könyv átdolgozott kiadásában egy bocsánatkérésben, hozzátéve, hogy bár a három pácienst nem sikerült kigyógyítania a téveszméikből, nekik sikerült meggyógyítaniuk az orvos saját téveszméjét, amely során ő maga Istent játszott az emberek felett. 

(iflscience.com)