Az egyik orosz cár hülyesége érezteti máig a hatását?

Oroszországgal kapcsolatban semmin sem szabad meglepődni, és ez vonatkozik arra a vasútvonalra is, amely két nagyváros között húzódik. A magyar szabadságharc leverésében is segédkező I. Miklós cár az 1840-es évek elején határozta el a sínhálózat bővítését, hogy birodalmát ezen a téren is felzárkóztassa Európához.

Kissé elfogultan látott neki a dolognak, hiszen elsőként az akkori fővárost, Szentpétervárt akarta összekötni a felvirágzóban lévő, 700 kilométerre található Moszkvával. A mérnökök akadékoskodása azonban egy idő után felbosszantotta, ezért váratlan dologra szánta el magát.

Kikapta a szakemberek kezéből a térképet, aztán vonalzót ragadott, és húzott egy egyenes vonalat a két város között.

„Uraim, íme a vasútvonal!”

– mondta nekik ezután diadalmasan. Mivel az Orosz Birodalomban a cár szava törvénynek számított, a fejüket féltő mérnökök nem mertek tovább a szakmai érveikkel vitába szállni vele. Még úgy sem, hogy Miklós a frappáns megoldása során elkövetett egy nagyon csúnya bakit.

A cár nem vette észre, hogy a vonalzóval húzott vonal nem lett teljesen egyenes,

mert belelógott az ujja,

és nagyjából a pálya első harmadánál egy félkör alakú „huplit” rajzolt bele. A mérnökök a fenti okok miatt természetesen hűen követték a rajzot, így alakították ki a Szentpétervár–Moszkva vasútvonalon a látszólag teljesen értelmetlen Verebye-kitérőt.

A furcsa műszaki megoldást „a cár ujjaként” is szokták emlegetni, bár a jópofa sztori állítólag nem igaz. A szóban forgó kanyarulat ugyanis Miklós halála után két évtizeddel, 1877-ben készült el, és azért iktatták be a vonalba, mert rettentő meredek az ottani terep.

^{Fotó: Google Maps}

A Szentpétervár felől érkező vonatok olyan lendülettel érkeztek, hogy képtelenek voltak megállni az állomáson. A Moszkva felőli járatok pedig éppen ellenkező gonddal küszködtek: négy mozdony is kellett a szerelvény elejére, hogy fel tudjon kaptatni az emelkedőn.