Vérfagyasztóan gigászi óriásmacskák uralták egykor a Földet

A prehisztorikus nagymacskák általánosságban jóval hatalmasabbak, nehezebbek és robusztusabbak voltak, mint ma élő leszármazottaik.

A machairodus coloradensis körülbelül 5 és 11 millió évvel ezelőtt tartotta rettegésben a növényevők békés csordáit. Testfelépítését leginkább a ma élő oroszlánéhoz lehetne hasonlítani, ám jóval erősebb izomtömeggel rendelkezett. Rövid lábakkal áldotta meg a sors, így valószínüleg a hosszú távú hajszákat nem igazán kedvelte, és nem is bírta. A prédát lesben állva cserkészte be, végül pedig egy gyilkos nyakharapással végzett velük.

^{Kép: Prehistoricplanes/Wikipedia}

A xenosmilus hodsonae szintén a kardfogúak táborát erősítette. Egy jól kifejlett példány akár a 400 kilogramm súlyt is elérhette, melyhez közel 2 méter hosszúság dukált. Acélos testű, masszív felépítésű, kíméletlen ragadozóként szedte áldozatait.

^{Kép: Domainofthebears.com}

A panthera leo atrox az egyik legnagyobb nagymacska típus, amely valaha létezett. Körülbelül 25 százalékkal volt nagyobb, mint a ma élő afrikai oroszlán. Ugyan nem volt egy izomkolosszus a kardfogúak népségéhez képest, de azért a masszívabb hímek akár a 350 kilogrammot is elérhették. 

^{Kép: Funnyjunk.com}

A ngandong tigris egy kihalt tigris-alfaj képviselője, amely a pleisztocén korszakban a mai Indonézia területén élt. Mindössze hét kövület került elő a föld gyomrából az idők során. A leleteket a Ngandong nevezetű falucskában találták. Az őstigris amúgy simán lekörözi a ma élő hatalmas bengáli tigrist, pedig ő sem apróság. Egy kivételes daliás ngandong tigris hím súlya a 400 kilogrammot is meghaladhatta.

A smilodon populator vitathatatlanul a legnagyobb, legrobosztusabb őskori macska volt, legalábbis az eddigi tudásunk szerint. Mindemellett a legismertebb is mind közül. A hírhedt ragadozó, emblematikus, rendkívül hosszú, 28 ceniméteres kardfogakkal rendelkezett.

A nagytestű fenevad, nagytestű emlősökre vadászott, hogy kielégítse végeláthatatlan étvágyát.