Guanakócsikó született a Szegedi Vadasparkban

Szegeden utoljára több mint tíz éve, 2009-ben született guanakócsikó, de tavaly szerencsésen egymásra talált két fiatal egyed, így ismét bővült a csapat. A tevefélékre jellemzően viszonylag fejletten születő, órákon belül négy lábra álló csikó körülbelül egyéves koráig marad az anyjával.

A guanakók lakótársai a kifutóban a dél-amerikai futómadarak, a nanduk, amelyekkel vadon is együtt élnek. A két faj hatékonyan segíti egymást az ellenség figyelésében, a guanakónak szaglása és hallása, míg a nandunak a látása kiváló. Szintén hamar riasztanak a veszélyre az ugyanott bemutatott nagy marák is, már csak azért is, mert a pampanyulaknál is több kölyök született az elmúlt időszakban.

A guanakók Dél-Peru, Chile, Argentína és Nyugat-Paraguay mérsékelt övi füves pusztáin, sivatagjaiban és az Andok vonulatai között élnek, akár az ötezer méteres tengerszint fölötti magasságban is. Fűfélékkel és más növényekkel táplálkoznak. Hosszú vastag gyapjuk hátukon vörösesbarna, hasukon fehér színű, testtömegük 115-140 kilogramm, és akár 56 kilométeres óránkénti sebességgel is tudnak futni. Húsukért és szőrükért is vadásszák őket, de számuk az élőhelyek elvesztése miatt is drasztikusan csökken.

A guanakók nappal aktívak, általában családi csapatokban élnek. A számos nőstényből és az utódokból álló csoport élén egy-egy csődör áll, amely elkergeti a csapatból a fiatal 6-12 hónapos hímeket és a csatlakozni akarókat. A vezérhím védi a csoport területét, amelyet nagy közös székletkupacokkal jelölnek ki. A fiatal hímek önálló csapatokat is alkothatnak, amelyben a játékos verekedés során tanulnak meg harcolni. Az idősebb, magányos hímek egyedül is kóborolnak átvehető nőstényeket vagy csoportokat keresve.