Egy szerelmes férj romantikus gesztusa áll a kockacukor feltalálása mögött

Jakob Christof Rad a svájci Rheinfeldenben született 1799. március 25-én, a város ekkor még Ausztriához tartozott. Rad már fiatal korától kezdve folyamatosan azon törte a fejét, hogy mivel tudná jobbá tenni a világot, milyen új szerkezettel vagy újítással járulhatna hozzá az emberiség fejlődéséhez. 1835-ben például az osztrák hatóságoknál bejelentette az optikai távíró feltalálását, ezért később háromezer birodalmi forint jutalmat kapott.

Megházasodott, majd felesége családjának közbenjárására a daschitzi (ma Dačice) cukorgyár igazgatója lett. Az üzemet rövid idő alatt hatalamas vállalattá tette, az Osztrák Birodalom valamennyi szegeletébe szállítottak a termékekből, az újítások és új gépbeszerzések folyamatosan napirenden voltak, a gyár pedig csak termelte a bevételt.

1843. január 23-án szabadalmaztatta végül azt a találmányt, amely révén örökre beírta magát a mindennapok történelembe: a kockacukrot, amely kezdetben nem volt sikeres, pedig a feltalálása a háziasszonyok életét volt hivatott megkönnyíteni. Korábban a nehézkés cukorsüveg volt forgalomban, és Rad is folyamatosan tapasztalta, hogy felesége állandóan elvágja az ujját a süveg darabolásánál. Az újító szellem ismét hatalmába kerítette, de elsősorban attól félt, hogy egyszer még a cukor darabolásából is komoly sérülése lesz a feleségének.

Az új találmány később akkora sikert futott be, hogy a feltaláló rövid időn belül a császári cukorgyárak igazgatói székében találta magát.

1983-ban Dačicében, a kockacukor szülőhelyén szobrot is avattak a világraszóló eseményre emlékezve.

^{Kép: Harold / Wikipwedia}