A gabonaphelyhet azért találták fel, hogy kevesebbet önkielégíts

A férfi Észak és Dél egymásnak feszülésének időszakában, 1852-ben született Tyrone-ban, Michigan államban. Később doktori diplomát szerzett, majd megszállottja lett az egészséges életmódnak és az adventista vallásnak is, meg persze mindannak, ami ezekkel járt. Folyton kísérletezett, miközben állandóan a morálról beszélt.

Minden akkor kezdődött, amikor kinevezték a Hetednapi Adventista Egyház tulajdonában lévő Battle Creek-i Szanatórium főorvosának, ahol végre teret kapott, hogy elkezdje megalkotni – a szerinte – tökéletesen táplálkozó embert, és annak életmódját.

Az adventisták megszállott vegetáriánusok voltak, étrendi előírásokkal korlátozták a gyülekezet tagjainak a hús fogyasztását. Részben a szexuális vágy csökkentése is cél volt. Nem csak a hús került az adventisták célkeresztjébe, hanem szigorúan tiltották a kávé- és alkoholfogyasztást, valamint a túlzottan fűszeres ételek fogyasztását is, hiszen úgy gondolták: ezek bűnös vágyakat szülnek. Gyűlölte a nemiséget, azt tartotta róla, hogy akik maszturbálnak, hamarabb meghalnak. De ez korszellem volt a 18-19. században, ahol az önkielégítést betegségként kezelték. 

A megtartóztatás apostola a szexet sem szívlelte nagyon. Büszkén hirdette, hogy feleségével soha nem okoznak testi örömöt egymásnak, és ezért sokkal boldogabbak is.

Kellogg emellett hitt abban is, hogy a növekvő élelmiszerhiányra a különböző diófélék fokozott felhasználása lehet a megoldás. A gabonapehely feltalálása mellett ő szabadalmaztatta a mogyoróvaj előállításának módját is.

A szanatóriumban a szigorú étkezési szabályok mellett a lakóknak folyamatos testedzéseket és légzőgyakorlatokat is tartottak. A patyolattiszta belekért pedig járt a folyamatos beöntés, néha joghurttal: ez pótolja a bélflórát. Merthogy Kellogg azt vallotta: mindennek az origója a bélflóra, és úgy látta, hogy a legtöbb betegség tünetei enyhíthetők a bélműködés rendszeres átalakításával. 

A hagyományos étrendet tehát gyökeresen át kell alakítani, le kell jönni megannyi tejtermék és hús fogyasztásáról

– vallotta Kellogg. És ha már szinte minden élelmiszer elfogyasztását tiltotta az általa vezetett intézményben, valamit mégiscsak kellett adni az éhes betegeknek. A dió és a mogyoró mellett nagyon egészségesnek tartotta a gabonaféléket is, így megszületett a gabonapehely.

A jellegzetes alakú pehely, és vele Kelloggék hatalmas üzleti sikere részben a szerencsének köszönhető. Véletlenül egy áztatóban felejtettek egy hatalmas adag gabonát, de mivel épp nagy spórolásban voltak, nem szerették volna kidobni, ezért inkább összepréselték a kiázott szemeket, majd emésztési problémákkal küzdő betegeknek ajánlották azokat.

Később Will jött rá, hogy a gabona helyett az ízletesebb kukoricából még jobb minőségű reggeliző pelyhet tud előállítani, amely valószínűleg sokkal népszerűbb lesz majd az amerikai fogyasztók körében. És természetesen ő volt az is, aki cukorral öntötte nyakon az egészet, kiváltva ezzel testvére rosszallását is, hiszen fittyet hányt a doktor szigorú diétás előírásaira. A fejlesztéseknek hála az étel hamarosan a gyors reggeli szinonímája lett. Kezdetben csak az Egyesült Államokban aratott osztatlan sikert, majd innen indulva meghódította az egész világot is.

A sors fintora, hogy a családi viszály után végül testvére, Will Kellogg alapította meg a kukoricapelyhet is forgalmazó müzligyárat Battle Creek Toasted Corn Flake Company néven.

Ha John Kellog életéről és a Battle Creek-i Szanatórium mindennapjairól szeretnétek többet is megtudni, nyugodt szívvel ajánljuk Alan Parker filmjét, a Promenád a gyönyörbe című alkotást, amelyben Anthony Hopkins alakítja a kicsit szadista doktort.

^{(Cikkünkhöz a következő oldalat hívtuk segítségül: history.com, nationalgeographic.com, wired.com)}