A trailer alapján megint csodálatos magyar természetfilm készül
Olvass tovább...
A talajvíz riasztóan alacsony lett, a szárazság extrém nagy, és a kezelése is rossz volt Magyarországon, a Duna-Tisza közén. A klímaváltozás miatt a homokhátságot az ENSZ immár a félsivatagok közé sorolja, de van megoldás az aszályra, és új gazdasági lehetőségek kiaknázására.
[[adv]]
A 20. században többféleképpen is próbálkoztak azzal, hogy a Duna-Tisza-közét jobb termőhellyé tegyék, még a Duna–Tisza-csatorna megépítésére is volt kísérlet. Végül maradtak az öntözőcsatornák a folyók melletti területekre, ilyen a Duna-völgyi főcsatorna, amely a Duna-Tisza-közi hátság pereme alá visz vizet, majd Bajánál visszacsatlakozik a Dunába.
A homokhátságon különleges környezet alakult ki, a Kiskunsági Nemzeti Parkban látható ősborokás valódi látnivaló,
ám a természeti jelenséget előidéző alacsonyabb talajvízszint tovább süllyedt, és a növénytakaró számára is egyre károsabb az aszályosododás.
[[cikk]]
A száraz időszakok egyre gyakrabban bekövetkeznek és egyre hosszabb ideig tartanak,
a térség extrém rossz példa lett a jelenségre és arra is, hogyan (nem) szabad kezelni. Mint a Sokszínű Vidék összeállításából kiderül, negyven év alatt a talajvíz szintje 2-5 (sőt helyenként 10) méterrel lett alacsonyabb, ezért a hatalmas területet az ENSZ egyik ismert szervezete a FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet)
a félsivatagos övezetek kategóriájába teszi már.
Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója szerint az lehet a megoldás, ha az árvizekkel megjelenő víztöbbletet elraktározzuk tavakban, vizes élőhelyeken, erdőkben, gyepeken, ami új gazdasági lehetőségeket is jelent.
Olvass tovább...