„Valami új zajlik a biológiában, olyan, amit még soha nem tapasztaltunk”

A különleges organizmust corallicolidnak nevezték el, mivel a Földön élő korallok 70 százalékában megtalálhatók, és tanulmányozásuk segítheti a tudósokat abban, hogyan lehet a jövőben megvédeni a korallokat a pusztulástól.

„Ez a második leggyakoribb élősködő a bolygó koralljai esetében, de eddig nem figyeltünk fel rá. Ez a szervezet teljesen új biokémiai kérdéseket vet fel. Olyan, mint egy parazita, és kétségtelen, hogy nem fotoszintetizál. Ennek ellenére állít elő klorofillt”

– idézte Patrick Keelinget, a Brit Columbiai Egyetem botanikusát, a Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzőjét az Eurekalert tudományos hírportál.

A klorofill a zöld növényekben, algákban lévő azon anyag, amely a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a növényi sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak. A fotoszintézis olyan biológiai folyamat, amelyben az élőlények a napfény energiáját használva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre.

„Fotoszintézis nélküli klorofill léte nagyon veszélyes, mivel a klorofill nagyon jó az energia elnyelésében, de fotoszintézis nélkül lassan kibocsátani energiát olyan, mintha egy bombával a sejtjeinkben élnénk”

– magyarázta Keeling.

A corallicolidok a zátonyok építéséért felelős legkülönbözőbb korallok, valamint a fekete korallok, a gombakorallok, a legyezőkorallok és a tengeri rózsák gyomorüregében élnek. Apikális-szervű egysejtűek (apicomplexa), a paraziták azon hatalmas csoportjába tartoznak, amelyeknek vannak sejtplasztidjai, ez a növényi sejtekben azon hely, ahol végbemegy a fotoszintézis.

Ennek az organizmusnak az az érdekessége, hogy bár sötét helyen él, előállít klorofillt, amely azonban nem hajtja végre alapvető feladatát.

Ökológiai adatok azt mutatják, hogy a korallzátonyok számos apikális-szervű egysejtűfajt tartalmaznak, de a corallicolidok a leggyakoribbak.

Az organizmus újabb rejtélyt állított a tudósok elé: nemcsak sejtplasztidja van, de a klorofill előállításához szükséges mind a négy gén megtalálható benne.

„Nem tudjuk, hogy ez az elő szervezet miért ragaszkodik ezekhez a génekhez. Valami új zajlik a biológiában, olyan, amit még soha nem tapasztaltunk”

– mondta Waldan Kwong, a tanulmány vezető szerzője.