A bátyám felesége gusztustalanul reagált a halálos betegségem hírére, a mondat amit a fejemhez vágott még a ráknál is jobban fáj

A mesélő a Redditen osztotta meg történetét a testvéréék elképesztő önzéséről egy olyan szituációban, amely szó szerint élet-halál kérdés volt. Nem meglepő, hogy az egykoron remek testvéri kapcsolat majdnem ráment a sógornővel való rossz viszonyra, főleg ezután a szituáció után. Ha valaki nem elolvasni, hanem meghallgatni szeretné a történetet, angolul ezen a videón teheti meg:

A mesélő azzal kezdi, hogy a testvére és közte mindig is jó volt a kapcsolat, a testvére feleségével viszont már nem igazán, ezért emiatt feszültség is volt korábban köztük. A családi kapcsolatok előtörténetét ezen túl nem részletezte, de az kivehető, hogy régebben tényleg jó lehetett a testvéri kapcsolat, és rosszul érinti, hogy ez megromlott.

A mesélő azonban egyszer csak megbetegedett, viszont akkor még tombolt a koronavírus-járvány, ezért biztonsági okokból nem ment el orvoshoz egy ideig, egy hónappal később azonban mégis rávette magát, hogy ellenőriztesse. Ekkor jött a döbbenetes hír: második stádiumú mellrákja van, nem friss a daganat.

A mesélő értelemszerűen nem akarta magában tartani ezt a rossz hírt, közölni akarta a családjával, hogy mi a helyzet, ezért össze is hívta őket, mert a karanténszabályokat pont akkoriban enyhítették. A család pedig kapott az alkalmon – köztük a testvére és felesége is, akik jelezték, hogy nekik is van bejelenteni való hírük. Összejött a család, a báty pedig megkérdezte, hogy közölheti-e először a hírt, a mesélő egyetértése után pedig kiderült: testvére felesége négy hónapos terhes. Természetesen mindenki ugrándozott az örömtől, a mesélő viszont tudta, hogy ez így egy kellemetlen helyzet.

Egy óra eltelt körülbelül az első hír után, amikor többen megkérdezték a mesélőt, hogy mi az a hír, amit ő akart közölni. Hezitálva ugyan, de bejelentette a rákdiagnózist, az örömteli légkör pedig egy másodperc alatt elillant. Szerencsére a család nagy része nagyon támogató volt, mindenki részvétét és támogatását fejezte ki, még a testvére sem volt mérges, inkább aggódott – egyedül a sógornőn látszott, hogy nem esik jól neki a helyzet. A mesélő külön oda is ment a sógornőhöz, hogy bocsánatot kérjen, az ő reakciója viszont döbbenetes volt.

A sógornő közölte, hogy igazán várhatott volna a rákdiagnózis bejelentésével, ezt Skype-on is elmondhatta volna mindenkinek és hagyhatta volna, hogy megéljék a terhesség bejelentésének a pillanatát, mert a második stádium annyira nem is durva.

A mesélő ekkor jelezte, hogy pontosan ezen hír miatt hívta össze a családi találkozót, ez azonban a sógornőt nem hatotta meg, elsírta magát és követelte a testvérétől, hogy menjenek haza – aki zavartan ugyan, de engedelmeskedett. Néhány órával később aztán a báty nagyon furcsa dolgot kérdezett a mesélőtől: tényleg közölte-e a feleségével, hogy ő nem a család része és szándékosan magának akart a mesélő minden figyelmet? Mert a sógornő ezt állította…

Ráadásul másnap a mesélőt még a szülei is felhívták, akik elmondták, hogy a sógornője azt állította, csak irigy arra, hogy ő terhes és csak ki akarja utálni őt a családból. A mesélő felvilágosította a szüleit arról, hogy mi is hangzott el valójában, amire a szülők is haragudni kezdtek a báty feleségére, innentől pedig ő ezt is a mesélőre kente, hogy ellene fordította a szülőket. Ezen a ponton már ő is feltette magában a kérdést: tényleg inkább Skype-on kellett volna ezt közölni, megérte ez az egész dráma, még ha aznap tényleg nagy igénye volt a családja támogatására?

A mesélő egy későbbi frissítésben beszámolt arról, hogy a bátyja később bocsánatot kért tőle, mert nem tudta, hogy rossz hírt fog közölni és automatikusan azt feltételezte, hogy ez jó hír lesz, mert mindig is pozitív volt. Mint fogalmazott, ha tudta volna, hogy erről van szó, akkor visszatartotta volna ezt a hírt és nem zavarta volna össze a helyzetet. A sógornő továbbra sem viseli jól a helyzetet, de főleg azért, mert mint a mesélő is fogalmaz, nem fogja fel, hogy a hírközlés „nem egy verseny”. Mint kiderült, a sógornőnek volt egy vetélése is, ami miatt még különlegesebb számára, hogy végre terhes lett.

A mesélő hangsúlyozta, hogy ő tényleg családi békét akar, a testvére nagyon fontos számára és ezért próbálja elviselni a feleségét is, ezért próbálta azon a napon is rendezni a helyzetet, amikor látta, hogy a nő rosszul viseli, hogy „elrontották a nagy napját”. A sógornő számára viszont úgy tűnik, ez egy mentális töréspont volt, azóta az amúgy sem túl egyszerű természete még nehezebbé vált, ez pedig a báty életét is pokollá teszi.

Egy későbbi frissítésben például a mesélő leírta, hogy a báty olyan üzeneteket kap a feleségétől, hogy ő egy rossz apa, amiért a testvérét választja, a mesélő csak figyeleméhes és azt kergeti, és még volt pofája ahhoz is, hogy választás elé állította: vagy őt és gyermekét választja, de akkor sosem lehet kapcsolatban többet a mesélővel, vagy a testvérét, de akkor meg a gyerekét nem láthatja. A mesélő emiatt gyakran bocsánatot kért, de a bátyja is tudta, hogy ezért a helyzetért nem ő a hibás.

A mesélő ezért úgy döntött, megpróbálja elrendezni ezt a sógornőjével, bár ennek mérsékelt sikere volt: a nő teljesen hideg és szótlan volt irányába. A mesélő tőle is bocsánatot kért, hogy nem egyeztettek előtte a hírről és kellemetlen helyzet alakult ki, ugyanakkor megjegyezte, hogy az akkor sem oké, ahogy reagált és még hazudott is erről. A sógornő erre reagálva elkezdett sírni, hogy ő mennyire mérges, és a férje sosem az ő pártját fogja, emiatt még mérgesebb lett és ezért is hazudott, amikor viszont ezzel lebukott, még mérgesebb lett és magányosnak érezte magát. Órák beszélgetése végül eredményre vezetett: a sógornő megígérte, hogy többet nem fog így viselkedni és bocsánatot kér, túl akar lépni ezen. Később a testvére is írta, hogy ők is órákon át beszélgettek a helyzetről és megegyeztek abban, hogy párterápiára kezdenek járni.

A mesélő azóta a szüleivel él, akik nagyon sokat segítenek neki és jelenleg a kezelésére fókuszál, hogy minél hamarabb egészséges életet tudjon élni. Végül happy end lett a történet vége, ugyanis egyelőre mindent megoldottak, de fontos tanulság volt mindenki számára, hogy a jövőben miként kell kezelni egy konfliktust.