A pasim egyre furcsábban kezdett viselkedni, már a téboly kerülgetett: egyszer aztán kihallgattam egy telefonbeszélgetést és kiderült a legdurvább titok amit életemben hallottam

Boglárka és párja között sosem történt nagyobb veszekedés, ezért is fogadta értetlenül, mikor a fiú furcsán kezdett viselkedni. A tanácstalanságának egy kihallgatott telefonbeszélgetés vetett véget: most az ő történetét olvashatjátok:

Üdvözlök minden kedves olvasót. Direkt nem írom, hogy sorstársat, mert remélem, hogy senki sem járt úgy, ahogy én. Önhibámon kívül lehetetlen helyzetbe kerültem és fogalmam sincs, hogy ezek után érdemes-e egyáltalán folytatni a párkapcsolatomat. Én és a kedvesem mindenben remekül megértettük egymást, egyetlen dolog volt, ami nagyon különbözött bennünk, ez pedig a pénzhez való hozzáállásunk. Míg én szeretek takarékoskodni és örülök a kemény munkával megkeresett pénznek, ő mindig valami okoskodásban, valami bizniszben törte a fejét. Ezen néha összekülönböztünk, de ő is dolgozott, adott bele a közös kasszába, nem voltak kétes ügyei, inkább amolyan álmodozás volt ez, ami sokáig ártalmatlannak tartottam.

[[cikk1]]

A közös megtakarításunk is szépen gyarapodott, nyaralást terveztünk, esküvőt, esetleg majd közös lakást és szépen építgettük a dolgokat a céljaink eléréséért. Egyik nap aztán amikor szükségem lett volna ebből egy kis pénzre (elromlott a mosógép és újat kellett volna venni), akkor a vásárlásnál elutasították a kártyámat, fedezethiány miatt.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam, magyarázkodtam, pedig tudtam, hogy van elég jó magyar Deák rajta, de nem volt mit tenni, a harmadik próbálkozásra sem sikerült, így végül ávoztam a boltból. Már épp tárcsázni akartam a páromat, hogy elmeséljem neki ezt a lehetetlen helyzetet, amikor egy rossz előérzetem lett. Bementem a bankba és lekértem az egyenlegünket: az összes pénz eltűnt, nulla forint volt rajta. Teljesen megdöbbentem, az ügyintéző pedig felvilágosított, hogy az egyik számlakezelő vette le a pénzt, már két hónappal ezelőtt.

A spórolt pénz hiánya egy egész gondolatmenetet indított el bennem: feltűnt, hogy az utóbbi időben nem sopánkodott a pasim a vállalkozás, a saját biznisz miatt, ha jobban belegondoltam elő sem jött a téma. Tudtam, hogy hiába találgatok, szembesítenem kell, így hazamentem és ezt is tettem:

Kicsit zavarba jött, de elkezdte a mondókáját: azért nem szólt, mert úgyis lebeszéltem volna, ez élete nagy lehetősége. Kiderült, hogy az összes pénzt befektette a hátam mögött és az üzlettársával, aki gyermekkori cimborája is, éppen egy bárt fognak nyitni a Körúton. Teljesen megdermedtem, hogy mi? Mikor az üzleti részletekről kezdtem faggatni, akkor valami még rosszabb következett: szemlátomást fogalma sem volt az üzlethez, akár átverés is lehetett az egész.

Azonnal beszélni akartam a haverjával is, át is hívta és az általa felvázoltak sem tűntek sokkal szimpatikusabbnak. Több millió forintról beszélünk, egyébként. Iszonyatosan nagy vita lett az egészből és most nem beszélünk a pasimmal, már két hete. A bárnak vészesen közeledik a megnyitója és az utóbbi időben arra jutottam, hogy szeretnék ott lenni, megnézni, látni mit alkottak, de félek is. Attól is, hogy én reagáltam túl, de attól is, hogy becsődöl. Szerintetek menthető innen még egy kapcsolat? Vagy engedjem el az egészet? Tudom, hogy jó akart, magának, nekem, kettőnknek, de most mégis becsapva érzem magam.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.