Az ötcsillagos luxushotel recepciósa furcsa néven szólított, majd leesett kit hívnak így: annyira üvöltöttem a férjemmel, hogy a személyzet dobott ki

Lujza és férje Kálmán sok más magyar családhoz hasonlóan egy Balaton melletti nyaralás mellett döntöttek. A kikapcsolódáshoz egy igazi luxushotelt választottak és egyikük sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó közös útjuk. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Szerencsés nő vagyok. Annyiszor, annyi formában hallottam már. Igen, gyönyörű házban élek. Medencével, bejárónővel. Igen, három olyan autónk van, ami után még a sokat látott ember is megfordul. És igen: olyan helyeken nyaraltam már, amiről tudom, hogy sokan csak képeken látják, mégis... az én életem is törhet derékba, ezzel pedig még saját magamnak is furcsa volt szembesülni.

A férjemmel 4 éve vagyunk együtt, mindketten karrieristák voltunk, jó anyagi kilátások, munkamánia, de emellett vágytunk egy kapcsolatra, így gyorsan kialakult közöttünk a szimpátia. Közösen építettük fel azt az életet, ami kirívónak számít, de senki nem tolt alánk semmit.

Az utóbbi időben kifejezetten keveset tudtunk egymással foglalkozni, így meg is lepett, amikor egy előre lebeszélt üzleti út helyett elém állt, hogy menjünk inkább el négy napra a Balatonhoz, foglalt szállást egy luxus helyen és akkor induljunk, most. Nagyon izgatott lettem, régen csinált ilyen random, romantikus dolgot, így bár nekem lett volna még feladatom, gyorsan átszerveztem mindent és elindultunk. Így visszanézve furcsa volt az egész: nevetgéltünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk és nem volt ez jellemző a kapcsolatunkra. Még egy szenvedélyes csókot is adott nekem, amikor kiszálltunk a kocsiból és jobban belegondolva, ilyen nem tudom mikor volt utoljára.

A bejelentkezésnél mindenki nagyon udvarias volt, a férjem azonban kapott egy telefont így egy pár percre kettesben maradtam a recepcióssal, akivel bár mindent megbeszéltünk, még egyszer megszólított:

Kedves Otília, elnézést, a párjával lefoglalták a masszázs és jacuzzi szobánkat két órára, pontosíthatnánk, hogy mikor szeretnék ezt igénybe venni?

Mosolyogtam és mondtam, hogy az én nevem... és itt lefagyott az arcom. Otília. Különleges név, nemde? És milyen véletlen, hogy a férjem asszisztensének éppen ez a neve. Gyorsan kapcsoltam és válaszoltam: elnézést, mikor is foglalt itt a férjem pontosan? Tudja, pontos dátumhoz szeretnénk kötni a masszázst, de ez egy amolyan kis kitalálós, sok meglepetésben lesz még részem, amíg itt vagyok.

A recis lány ártatlanul mosolygott és azt monda:

Ön egy igazán szerencsés nő. Az utazást a férje 3 hete foglalta le, azt mondta, hogy annyira kimerültek egy konferencián, hogy muszáj ezt kipihenniük. Úgy volt, hogy nem tud eljönni, ezért le akarta mondani, de örülök, hogy végül mégis összejött a program. Itt pedig végleg összeállt a kép: a férjem akkor is üzleti útra ment, három napig nem jött haza, de ekkor még fel sem merült bennem, hogy szeretője van. Ráadásul vele akart ide eljönni, csak a lány valamiért nem jött el. Talán neki meg egy fiatalabb férfivel akadt dolga. A megcsalás érzése egy traktor erejével döntött le a lábamról és amikor megláttam a férjemet visszafele jönni, egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy türtőztetni kellene magamat:

Üvölteni kezdtem. Nem is igazán szavakat, hanem amolyan artikulálatlan mondatokat, talán idegösszeomlásom volt. Azt tudom, hogy kihámozta a szavakból mi történt, a recepciós pedig vérvörös színben pompázott. Végül a biztonságiak kivezettek a hotel elé. Egy ideig sírtam, vártam, de nem jött ki a férjem. Kivetem egy másik hotelszobát, úgy voltam vele, hogy itt maradok, ameddig szólt volna az utazás. Reméltem, hogy kapok valamiféle választ, de ennyi érkezett tőle:

Az ügyvédem majd keresi a tiédet.

Az életem, a jól felépített, megszokott, gazdag, luxus életem egy balatoni nyaralással ért véget. És még ügyvédet is keresnem kell.