A végén már hetente hívta a klímaszerelőt a csalfa feleségem, rejtett kamerával buktattam le őket, mindent borítottam

Nem egy szokványos felszarvazást élt át Misi, aki talán soha nem jön rá felesége hűtlenségére, ha nem figyel oda és kapirgálja meg kicsit a felszínt, ami amúgy jól el volt egyengetve, így hosszú ideig titokban maradhatott az affér.

Előre is elnézést, ha kicsit zavaros a levelem. Ez az egész még csak ülepszik bennem, de ha kértétek, hogy írjam le hosszabban, hát megteszem. Nekem már nincs titkolni valóm. És feleségem sem.

14 évig voltunk együtt, ebből nyolcat házasságban éltünk. Az utolsó négy év már zivataros volt kettőnk között. Viták, ritkuló házasélet, gyereket akartunk, de mindketten csak a karrierünket hajtottuk. Így teltek el az évek, és vált világossá, hogy talán ezt az életet nem együtt fogjuk leélni. Le lehetett volna ezt szépen is zárni, nem így sikerült sajnos.

Tavaly döntöttünk úgy, hogy klímát rakatunk a tetőtérbe, mert elviselhetetlen volt a forróság, feleségem pedig ott tartotta a jógaóráit. Ketten jöttek, be is szerelték, ki is fizettem. Már ekkor gyanút foghattam volna, Kriszti olyan éhesen nézte a fiatalabbik szerelőt, hogy majd kicsordult a nyála. A srác is forgott utána, jóganaci volt a nejemen, tett-vett körülöttük.

Persze ilyen előfordul, nagyon nem is érdekelt. Három hét múlva szólt, hogy nem kapcsol be a készülék, és mivel nem vagyok egy nagy műszaki ember, szóltam a szerelőnek, de úgy alakult, hogy el kellett mennem munkaügyben, így a nejem fogadta. Alig két hét múlva megint tönkrement a légkondi, én már a villanyszerelőt hívtam volna, aki anno külön kábelt húzott ki neki, de Kriszti vehemensen ellenkezett, lévén legutóbb is milyen jól megcsinálta a szerelő - mondjuk ebben akár igazat is mondhatott.

Érdekes, ezúttal épp akkor ment tönkre, amikor megtudtam a heti beosztásomat, de még itt sem gyanakodtam. Ezt követően egy darabig csend, majd ősszel és tavasszal tisztíttatni kellett, a kettő között egy ózonozást is beiktattak. Fura volt, hogy nem volt ózonszag két órával utána.

A tavaszi takarítás után kisvártatva megint kétszer „elromlott” a klíma, ekkor én már inkább kicseréltettem volna egy másikra, de Kriszti nem akarta, mondván adjunk neki egy utolsó esélyt. A két „hiba” között alig egy hét telt el. Az utolsónál magam jártam körbe a kültérit, a beltérit, és az elosztót is, még a biztosítéktáblába is benéztem. Le volt csapva. Felkapcsoltam, láss csodát, működött újra. Én hülye még ekkor sem fogtam gyanút, csak akkor, amikor este hazajöttem, és a biztosítéktábla alatt láttam egy kisszéket. Kriszti pedig sürgetett, holnap meg kell csináltatni a klímát, mert jönnek a vendégei jógázni.

Ekkor bekapcsolt a vészvillogó a fejemben. Tudom, nem szép, de elszaladtam venni egy apró, mozgásérzékelő kamerát, amit másnap délelőtt elhelyeztem a tetőtérben. Délután műszakban voltam, egyszer csak jelzett a telefonom. Inkább nem írom le, miféle mozgásokat érzékelt. Premier plánban látszódott minden. Én meg ismertem a szerelő barátnőjét, akinek azonnal elküldtem a felvételt – ez nem volt szép dolog, utólag én is belátom. Még láttam, ahogy a szerelő felveszi a telefont és elhűlve fogja a fejét, majd néz körbe-körbe, hogy hol lehet elrejtve a kamera. Kriszti találta meg. Nem mosolygott.

Amikor hazaértem, épp a kocsijába tuszkolta bele a holmijait. Csak annyit mondtam neki, hogy:

„milyen hűvös a délután, szerencsére nem kell bekapcsolni a klímát”.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.