Ellopta a húgom a pénzem, a szüleim mégis az ő pártját fogták, ezért olyan bosszút álltam, amit nem felejtenek el

A mesélő a Redditen osztotta meg történetét arról, hogy a szülei egy igazi elkényeztetett, rosszul fegyelmezett aranygyereket neveltek a húgából, aki végül odáig süllyedt, hogy pénzt lopott tőle. Ekkorra azonban a mesélőnek már teljesen elege lett, ezért sikerült olyan bosszút állnia, ami nem csak a húgának, hanem a szüleinek is örök életre megtanította a leckét. Ha valaki nem olvasni, hanem hallgatni szeretné a történetet, az alábbi videóban angolul ezt meg tudja tenni.

A mesélő azzal kezdte, hogy a szülei világéletben a húgát favorizálták: bármikor, amikor veszekedés volt, a húga mellé álltak. Az egyik történet, ami ezt jól szemlélteti, hogy amikor 8 évesek voltak, a húga eltörte az egyik, még a nagymamától kapott antik vázát, ami nagyon közel állt az anyjuk szívéhez – az egészet azonban megúszta, mert rákente a mesélőre, a szülei vakon hittek neki, ezért miközben őt egy hétre megbüntették, a húgát a kedvenc életével díjazták, amiért szorgosan árulkodott. A szülinapokat sem egyenlően ünnepelték: miközben az ő szülinapjait nem igazán ünnepelték arra hivatkozva, hogy a szülők dolgoznak, a húgának mindig külön erőfeszítést tettek, hogy a legjobb ajándékokat kapja, legyen szó akár a legújabb telefonról mindössze 12 évesen – miközben a mesélőnek azért könyörögni kellett, hogy egyáltalán új ruhát kaphasson.

A mesélő szerint ami problémát jelentett a számára, hogy a húgának jobb jegyei voltak, mint neki, ez pedig a szülőknek nagyon fontos. A szülei ráadásul nem is mulasztották el a húsba vágó beszólásokat, mint „ha úgy tanulnál, mint a testvéred, nem lennél ekkora csalódás” és ehhez hasonlók. A húga ráadásul többször vissza is élt ezzel a favorizált státusszal, sokszor történt az még gyerekkorukban, hogy elvette a mesélő játékait, miközben a sajátjait nem osztotta meg. Azt is nehezen viselte, ha a mesélő valami miatt jól akarja érezni magát: egyszer nagyon izgatott volt egy osztálykirándulás miatt, ez azonban a húgának nem tetszett, ezért azt hazudta a szüleinek, hogy kukkolni szokta a lányokat az iskolában – a szülei pedig mindenféle nyomozás, gondolkodás, bizonyítékok nélkül ezt elhitték és büntetésül megtiltották neki, hogy elmehessen az osztálykirándulásra.

Ekkor jött rá a mesélő, hogy soha nem fogják a szülei az ő pártját fogni, ezért inkább úgy döntött, megpróbál minél inkább kimaradni a családból, megpróbált minél több időt tölteni a barátai házában, illetve elkezdett dolgozni középiskolában dolgozni – részben azért, mert nem is volt olyan zsebpénze, mint a húgának – annak érdekében, hogy minél hamarabb el tudjon költözni. Eközben ahogy haladt az idő, a szülei tovább kényeztették a húgát, a 16. születésnapjára például egy vadonatúj autót vettek neki, amit a mesélő orra alá is dörgölt nem egyszer az ilyen megszólalásokkal, hogy „nem pocsékolom a benzinpénzem ilyen alakokra”.

A mesélő a 18. születésnapjára ért el arra a pontra, hogy össze tudott annyi pénzt kaparni, hogy egy lakást tudjon kivenni, azonban nem volt egyszerű akkoriban albérletet találni, ami normális volt, ezért ideiglenesen a megspórolt pénzét a szobájában, elrejtve tartotta. Elkövette azonban azt a hibát, hogy akkor telefonált, amikor a húga is otthon volt, és beszélt a lakásról, illetve a pénzről, ezért a testvér egy ponton berontott a szobába és megkérdezte, hogy nem tudná-e megosztani a pénzét vele, hiszen ő szeretne egy új telefont venni. A mesélő határozott nemet válaszolt, amire a húga megsértődött, kiviharzott a szobába és ekkor azt lehetett hinni, hogy ennyibe marad a történet – pedig közel sem.

Másnap, amikor hazaért a mesélő, azt vette észre, hogy a húga kezében ott van a legújabb iPhone 15 telefon, mindenkinek mutogatja, hogy a saját pénzén vette a telefont, a szülei pedig oda meg vissza voltak érte, hogy milyen ügyes, önálló, független nő. A mesélő ekkor már sejtette a bajt, ezért felment a szobájába és beigazolódott: a saját szobája olyan volt, mintha gránát robbant volna ott, teljesen felforgatták azt, a pénze pedig eltűnt. Lerohant a család többi tagjához és üvölteni kezdett a testvérével, hogy azonnali hatállyal adja vissza a pénzét vagy különben bejelentést tesz a rendőrségen lopás miatt. Az apja persze ugrott erre, hogy nyugodjon meg és meg sem akarta hallgatni a mesélő oldalát, hanem még azt követelte, hogy kérjen bocsánatot, mert a testvére sosem csinálna ilyet, csak alá akarja őt ásni – hiába volt meg a bizonyíték. Ekkor döntött úgy a mesélő, hogy ami sok, az sok, mindegy hogyan, de vissza fogja szerezni a pénzét: ebben mondjuk sokat segített az is, hogy a húga végig vigyorgott, miközben a szülei őt ócsárolták.

Tudta a mesélő ugyanis, hogy a szülei és a testvére nyaralni mennek nélküle rá következő héten, úgyhogy úgy döntött, úgy tesz, mintha nem is zavarná, hogy a húga ellopta a pénzét, inkább látványosan ignorálta a helyzetet: pedig a testvére még ilyenekkel is piszkálta, hogy „remélem, a pénzed biztonságban van”. Amikor végre elmentek nyaralni, akkor a mesélő bement a húga szobájába, elvette a kocsikulcsait, majd a legközelebbi autókereskedésbe ment, ahol vásárolnak használt autókat és eladta az első ajánlaton a kocsit. Mint fogalmazott, valószínűleg ez jóval a piaci ár alatt volt, de egyáltalán nem érdekelte őt, mert még több pénzt is kapott, mint amit elloptak tőle. Ebből a pénzből az első elérhető lakást kibérelte, letiltotta mindenhonnan a családtagjait és még az idő alatt átcuccolt, hogy hazajöttek volna. Hozzátette: egyedül azt bánja, hogy nem láthatta a testvére arcát, amikor meglátta, hogy nincs meg az autója és nem is tudja ezért őt felelősségre vonni. Azt gondolta a mesélő, hogy végre szabad, ez azonban nem bizonyult ennyire egyszerűnek.

Egyszer csak azt vette észre ugyanis, hogy a testvére dörömböl az ajtaján és jelenetet rendez, nem is értette, hogy találta őt meg. Mint kiderült, a húga megzsarolta az egyik barátját, hogy árulja el a címet, így sajnos mégis megtalálták őt: a mesélő viszont egy kanapét húzott a lakás elé és közölte, hogy nem fogja beengedni. A húga a pénzét követelte vissza kamatostul, amelyre a mesélő csak nevetni kezdett és rákontrázott, hogy ő is követeli az ellopott pénzét, amire a testvér csendben maradt. „Na majd meglátjuk, ez hogy tetszik” – hangzott el a húgától, majd elkezdte dobálni kövekkel az ablakot, amelyet be is tört, hiába jelezte a mesélő, hogy hívta a rendőrséget, nem állt le. Szerencséjére a szomszédok is láttak mindent, saját maguk is kamerára vették, ezért egyszerűbb volt a bizonyítékgyártás.

Amikor a rendőrök kiérkeztek, a húga továbbra is ott sikítozott és próbált betörni a lakásba, ezért letartóztatták és fogdára vitték őt. A mesélő állítása szerint azóta senki nem kereste őt, a szülei sem próbáltak meg kapcsolatba lépni vele, így csak feltételezni tudja, hogy letették érte az óvadékot, egy viszont biztos: amióta megszakadt teljesen a kapcsolat, sokkal nyugodtabb az élete, kiélvezi a békét és nyugalmat, amíg tart.