Jegyet vettem a Skócia-Magyarország meccsre, 200 ezer forinttal nyúltak le: a jegyüzérek még nemzetünk egyik legdicsőbb napját sem kímélték

Kornél szeretett volna kijutni az általa imádott magyar válogatott szereplésére, így jegyet keresett az európai bajnokság meccseire. Talált is, de a dolog itt bonyolódik^*:

Dühöngő, dühöngő, dühöngő. Jól értem, hogy ilyesmi ez a rovat nálatok? Kicsit be vagyok még csípve, német sörök, ha csúnyát írnék, szedjétek ki. Ülepedett kicsit bennem a sztori és sok mindenre rávilágított az életembe, de meg akarom másokkal is osztani. Sokáig mindenféle sz*rsz*r melót elvégeztem, güriztem mindenért, otthonról, a kis tévémről néztem a meccseket.

Aztán szakmát választottam, IT szektorban helyezkedtem el és hosszas munka után eljutottam oda, hogy idén végre volt annyi pénzem, hogy jegyet vegyek a kedvenc, szívemnek kedves válogatott meccsére.

Az EB nekem szimbolikus is volt. Megtestesítette mindazt, ami velem történik. Valaki, aki küszködik, valaki, akiben hisznek, aki harcol, akinek vannak sikerei, igyekszik és reméli, hogy célba ér. Idén célba értem: megvettem a jegyemet. Éppen a közösségi médiát görgettem, amikor feltűnt egy csili-vili oldal. Ez volt a felirat: 

Ez a jegy rád vár.

A Magyar-Svájc meccsre szólt. Eszembe se jutott semmi rossz, annak ellenére, hogy azért ennél lényegesen visszafogottabb, professzionálisabb oldalakon árulnak általában belépőket, de annyira örültem az elhatározásomnak, hogy IGEN, megnézem idén tényleg a hazai foci nagyjait, hogy igazából vitt a hangulat és kattintottam.

Megadtam a kártyaadataimat és kaptam egy emailt a sikeres vásárlásról és a jegyről. Ezzel a lendülettel neki is indultam a mecs előtt nem sokkal Németországba, hagytam magamnak meg a haveromnak egy kicsit várost nézni.

Amikor ott voltunk egy helyi kocsmában és odajöttek barátkozni, azzal, hogy mégis milyen nyelvet beszélünk, akkor szóba elegyedtünk egy helyi társasággal. Nevetgéltünk, majd hamar előkerült a foci téma: mondták, hogy mutassam meg a jegyeinket. Ezt meg is tettem és hamar leolvadt az arcukról a mosoly. Én is érzékeltem a hangulatváltozást, szóval próbáltam faggatni újdonsült haverjaimat, hogy mi a helyzet.

Egyikük törte meg a csendet és nem mondott sokat: jegyüzérek haver, sajnálom.

Nagyon megijedtem, erre odahívtak valakit, akinek tényleg volt jegye az EB-re, mint kiderült, nekünk nem volt. Az átverés a két visszaigazolást összehasonlítva egyértelmű volt. Aznap nagyon kiakadtunk, de a rögtönzött társaságunk nagyon jófej volt. Próbálták menteni a menthetőt és meghívtak egy nagyon menő helyre nézni a meccseket. Onnan nézhettük végig a német-magyar meccset, ahol volt egy kis összeegyezhetetlenség, ám nagyon korrektek voltak és ott nézhettük meg azt is, hogy mekkora gólt lőttünk végül. Én a Skóciás meccs után már indultam volna, de kivettem egy kis betegszabadságot. Azt hiszem nem véletlenül történik semmi, és most azon gondolkozom, hogy lehet, hosszabb időt töltenék Németországban. Meglátjuk.

_{^{*A beérkezett leveleket változtatás nélkül közöljük, azok tartalmáért felelősséget nem tudunk vállalni.}}