A fél ország az utcán volt, amikor megérkezett a csernobili atomfelhő, esélyük sem volt felkészülni a veszélyre az embereknek
Olvass tovább...
Azt gondolhatnánk, hogy már senki nem ment vissza a balesetet követően. Nem is tévedhetnénk nagyobbat.
1986. április 26. örökre megváltoztatta a világot, a csernobili atomkatasztrófa pedig grafitszürke betűkkel írta be magát a történelemkönyvek legsötétebb lapjaira. Közel negyven évvel később is rengeteg a kérdőjel, a fájdalom, és a szenvedés, amit millióknak kellett feltenniük és elszenvedniük, egy gőgös rendszer szörnyű döntéssorozatának eredménye miatt.
A múlton azonban változtatni már nem lehet, Pripjaty szellemvárosának mai napig álló panelsorai viszont mementóként magasodnak a természet által mára már visszavett zóna fölé. Azt hihetnénk, hogy csak a megszállott katasztrófaturisták keresik fel a helyet, pedig hosszú ideig még rengeteg embernek adott munkát a részben megsemmisült erőmű.
Olvass tovább...
Ami azt illeti, nagyon sokan visszatértek, miután a likvidátorok milliói elvégezték azt a munkát, amit soha, senkinek nem lett volna szabad. Az atomerőmű ugyanis több mint 14 évig működött a tragédia után.
Olvass tovább...
Addig azonban nem csak az erőművet, de néhány egyéb épületet is használtak. Ilyen volt a szellemvárosban található uszoda is, ami az Azúr nevet viselte. Baljós, feszített víztükrével 1998-ig várta az úszni vágyó dolgozókat egy halott városban. Ez volt az egyik utolsó épület, amit lezártak a zónában, azóta pedig már az enyészetévé vált, csakúgy, mint Pripjaty többi része.