Koncz Zsuzsa kőkemény szavakkal illette Szörényi Leventét, aki hisztirohamáról beszélt korábban

Gyakran előkerülő téma a beszélgetős podcast műsorokban Magyarország ikonikus zenei szereplőinek a kapcsolata. Előjönnek olyan gondolatok is, melyek a rendszerváltás előtti, egyáltalán nem könnyű időszakot idézik fel.

Nem is olyan régen Nagy Feró beszélt erről, aki teljesen más szemszögből látja ezeket a történeteket. Ugyanakkor az elismerés részéről is megvolt például Bródy János felé.

Utólag persze számos történetszál kibogozható és értelmet nyer, többek között Friderikusz Sándor és Koncz Zsuzsa beszélgetése is rávilágított olyan dolgokra, amiről korábban kevesen tudtak, ma viszont már nyíltan beszélnek a kialakult ellentétekről.

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő Szörényi Leventével való munkakapcsolatáról vallott, és elmondta, hogy bár nem volt rossz a viszony a kezdetekben, ám azt már korábban kifejtette, hogy Szörényivel sosem volt „sétagalopp” együtt dolgozni:

„Mindig azt akarta hallani, amit belül, a saját hangján elképzelt. Eleinte, kezdőkoromban ez jó iskola volt, sokat tanultam tőle. Később viszont, amikor már nem tudtam, vagy nem akartam úgy csinálni, ahogy ő diktálta, problémássá vált az együttműködés. Úgy éreztem, minél inkább magamra találtam, neki annál kevésbé feleltem meg”

– így az énekesnő, aki szerint Szörényi sosem dicsérte az ő előadásmódját.

Korábban Szörényi Levente jóval keményebb szavakkal illette könyvében egykori zenésztársát. Bevallása szerint Koncz cserben hagyta őket:

„Játszottunk a Danuvia Művelődési Házban is, kint, a Kerepesi útnál. Ott történt, hogy Zsuzsa az egyik szám közepén hisztériarohamot kapott, földhöz vágta a mikrofont, és elviharzott. Egyszerűen faképnél hagyott minket. Elvileg röhöghettünk volna, de semmi kedvünk nem volt hozzá”

– idézett a Blikk Szörényi könyvéből.

„Már több mint egy éve énekelt akkor az Illéssel, de az új helyzet büdös lett neki, csillogóbb, menőbb helyre vágyott, úgyhogy ment is onnantól kezdve a Metróhoz”

– fogalmazott.