Ezt gondolták ezer éve a magyarokról, papírra vetették a viselkedésünket, ma is hasonlóak lennénk?

Egy nemzet sajátosságait leginkább kívülről lehet igazán jól megfigyelni és körülírni. Bár ezek a megállapítások gyakran általánosításnak is tűnhetnek, azért sok esetben van alapja a hol pozitív, hol pedig negatív jellemzőknek.

Többek között erről is beszélt legutóbbi interjújában az ország egyik legismertebb pszichiátere, Csernus Imre. Szavai néhol pont olyan csípősek voltak, mint ahogy azt az elmúlt évtizedekben már megszokhattuk tőle. Szókimondását egyesek a mai napig támadásnak veszik, de mint ahogy ez, éppúgy az is megszokott, hogy nem feltétlenül értenek egyet a mondandójával.

Csernus a Palikékkal folytatott hosszas és számos fontos és tanulságos témát érintő beszélgetésükben feljött a magyarok viselkedése is. A szakember szerint nehezen fejezzük ki az érzéseinket és kifelé sokszor mást mutatunk, mint ami bennünk van, valamint a hiányosságainkat sem éppen könnyen látjuk be.

Úgy véli, hogy ez rengeteg konfliktus alapja, ezeket a mintázatokat pedig már nagyon régóta hordozhatjuk magunkban, amit egy történelmi példával magyarázott el:

„Ezer évvel ezelőtt egy bizánci püspök ezt írta a magyarokról: a magyar egy jó kiállású lovasnemzet, aki szereti a szépet, és keveset beszél”

- árulta el Csernus, aki a könyve írása közben fedezte fel ezeket az információkat.

„Nézzük csak, jó kiállás. Szereti a szépet, tehát a külsőségek dicséretét, ami a mai napig létezik. És a keveset beszél számomra, szakember számára azt jelenti, hogy érzelmi szempontból zárkózottak vagyunk. Tehát nehezen dolgozzuk fel a traumákat, nehezen mondjuk ki a saját felelősségünket egy adott szituban, ehelyett mutogatunk a körülményekre”

– mondta, így ez a hozzáállás már ezer éve velünk lehet.

Az említett részlet a 10:45-től kezdődik a beszélgetésben: