Halálos baleset a Holland Nagydíjon, a Forma1 történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája történt 44 évvel ezelőtt

A Forma1 a világ egyik legnépszerűbb sportága és bár számos biztonsági intézkedést megtesznek a szervezők, a versenyzők és a stábtagok, sajnos történnek tragédiák. Cikkünk egy ilyen halálos balesetről szól, mely a Holland Nagydíjon történt, a karambol részleteit lentebb olvashatjátok.

Piers Raymond Courage (1942. május 27. - 1970. június 21.) brit autóversenyző. 29 Formula-1-es világbajnoki nagydíjon vett részt, 1967. január 2-án debütált. Két dobogós helyezést ért el, és 20 bajnoki pontot szerzett. Piers Courage a Courage sörfőző dinasztia legidősebb fia és örököse volt. Az Eton College-ban tanult, versenyzői karrierjét saját Lotus 7-esével kezdte.

Miután 1964-ben egy rövid ideig egy Lotus 22-vel, Jonathan Williamsszel együtt az európai F3-as versenypályán túrázott, a jó eredmények rábeszélték, hogy 1965-ben egy teljes szezont folytasson. Ebben a szezonban, amikor Charles Lucas 1.0L F3 Brabhamjét vezette, kötött először szövetséget Frank Williamsszel, aki akkoriban Lucas másik versenyzője és időnként szerelője volt. A jó eredmények sorozata, köztük négy magasan jegyzett győzelem arra ösztönözte Colin Chapmant, hogy az 1966-os F3-as szezonra felajánljon Courage-nak egy helyet egy Lotus 41-esben. Ez az autó gyengébb volt, mint a domináns Brabhaméké, de Courage-nak mégis sikerült alkalmanként felülmúlnia őket, így az 1966-os Német Nagydíjra feljebb léphetett az F2-es kategóriába, ahol kiesett.

1967-ben Chris Irwin mellé szerződött a BRM Forma-1-es csapathoz, de vad vezetési stílusa miatt többször is kiesett a versenyeken, és a döntő pillanatokban való megpördülése miatt a csapat az 1967-es Monacói Nagydíj után kirúgta. A szezon hátralévő részében az 1960-as években megszokott alternatív vezetésre koncentrált, John Coombs F2-es McLaren M4A autójában, és a negyedik helyen végzett a nem minősített versenyzői bajnokságban. A szezon végén megvásárolta az autót Coombstól. A McLaren jó szereplése a téli Tasman Series során, beleértve egy győzelmet az utolsó versenyen, azt eredményezte, hogy Tim Parnell felajánlotta neki, hogy 1968-ban a gyárilag támogatott Reg Parnell Racing BRM csapatában versenyezhet. Amellett, hogy 1968-ban jól szerepelt az F1-ben - többek között pontokat szerzett Franciaországban és Olaszországban -, Courage régi barátja, Frank Williams F2-es csapatánál is versenyzett. Amikor a Frank Williams Racing Cars 1969-ben úgy döntött, hogy az F1-be lép, Courage volt az első számú pilótájuk.

Courage kezében a Williams sötétkék színű Brabham BT26-osa több mint egyenrangú volt a gyári csapatokkal. A Monacói Nagydíjon és az Amerikai Nagydíjon, Watkins Glenben egyaránt a második helyen végzett. A szezon talán legszebb versenyét azonban az 1969-es Olasz Nagydíjon, a nagy sebességű monzai pályán vívta. Az idősebb autó és a teljesítményhiány ellenére a verseny nagy részében az élmezőnyben tudott maradni. Csak az üzemanyaghiány miatt lassult le a tempója a vége felé, és végül az ötödik helyen ért célba. Egy második ötödik helyezéssel, a Brit Nagydíjon, Courage tizenhat ponttal a nyolcadik helyen zárta a szezont a pilóták bajnokságában.

Az Alejandro de Tomasóval kötött üzleti megállapodást követően a Williams az 1970-es Forma-1-es szezonra egy újonnan tervezett De Tomaso-vázra váltott. Courage szerencsétlenségére a De Tomaso túlsúlyosnak és megbízhatatlannak bizonyult, és csak a bajnokságon kívüli International Trophy harmadik helye enyhítette a szezon elején elért gyenge eredmények sorozatát. A Holland Nagydíjon úgy tűnt, hogy valamivel jobban megy, Courage a kilencedik helyre kvalifikálta magát a zandvoorti pályán. A mezőny közepén haladva a De Tomaso első felfüggesztése vagy a kormányműve eltört az Oost-tunnelnél lévő bukkanónál, aminek következtében az autó hirtelen egyenesen ment tovább ahelyett, hogy befejezte volna a nagy sebességű kanyart. Ezután egy padkára felhajtott és szétesett, a motor pedig leszakadt, amitől a jármű lángra kapott. A De Tomaso könnyítése érdekében magnéziumot használtak a futóművében és a felfüggesztésében. A magnézium olyan intenzíven égett, hogy sok közeli fa és bokor is lángra kapott.
Az ütközés során az egyik első kerék letört az autóról, és Courage fejét találta el, letépve a sisakját (a kerék és a sisak egyszerre gurult ki a porfelhőből).Feltételezések szerint ez az ütközés eltörte Courage nyakát, vagy halálos fejsérüléseket okozott, és ennek következtében azonnal meghalt. Courage feleségét, Lady Sarah Marguerite Curzon és két fiát, Jason Piers Courage-t és Amos Edward Sebastian Courage-t hagyta hátra.

Courage-t az Essex állambeli Shenfieldben, a St Mary the Virgin temetőben temették el.

A balesetről készült videófelvételt ide kattintva tudod megtekinteni:

_{Forrás: wikipedia.hu}