Sanyi és Andy is ugyanarra a sorsra jutott, de vajon miért szúrtak szemet egyeseknek ezek a híres állatok?

Sokakat megrendített a hír, hogy Sanyi, a csabaiak közkakasa – aki miatt az országból is sokan zarándokoltak el a városba – örökre mély álomba szenderült a közelmúltban. Az egykoron büszke, jó kinézetű kakas a végén már alig nyomott egy kilót és nem fogadott el semmit. Tehát jó ideje víz és táplálék nélkül vívta a haláltusáját.

Sanyinak egyébként meglehetősen kalandos élete volt. Csaknem négy éve már, hogy megszökött eredeti gazdájától, aki egyébként a csabai piacon kínálta eladásra különféle portékáit. Miután a bátor állat a zajos vásárt maga mögött hagyta, a Munkácsy téren alakított ki magának otthont. Olyan mozgástérrel, amely tökéletes volt számára. 

Egy ország rajongott a kapirgáló kiskakasért

A bátor állat olyannyira belopta magát a helyiek szívébe, hogy kisvártatva egy közösségi oldalt is létrehoztak számára. Attól kezdve bárki, aki csatlakozott a csoporthoz, bepillantást nyerhetett Sanyi életébe, mindennapjaiba.

Ám a felhőtlen öröm nem tartott sokáig: az állatot valaki nemrégiben megtámadta, így az elkerült a békéscsabai Fekete-tanyára, ahol Fekete Vanda, a tanya résztulajdonosa vette szárnyai alá. Ám mindhiába, az állat nem sokkal később elpusztult. 

Sajnálatos módon azonban nem Sanyi esete az egyetlen, ugyanis létezett egy Andy nevezetű lúd is, aki hasonló sorsra jutott. Az alábbiakban az ő esetéről olvashatnak.

Első látásra beleszeretett

1988-at írtunk, amikor Gene Fleming farmer és állattenyésztési felszerelésgyártó meglátogatta a sógornője birtokát Nevadában. A farmon felfigyelt egy kétéves lúdra, akinek nem volt lába és furcsán, a csonkjain mozogva próbált a társaival lépést tartani. Fleming megsajnálta a szárnyast, hazavitte és elnevezte Andy-nek.

Fleming feltaláló is volt, aki különféle megoldásokat ötlött ki, hogy az állatok életét megkönnyítse. 1959-ben, amikor rájött, hogy a szarvasmarháknak az a szokása, hogy mindenféle durva felszínhez hozzádörgölik magukat, akkor azonnal kifejlesztett egy szarvasmarhavakarót. Ez nem csak enyhítette a viszketést, de egy rovarűzőszert is permetezett.

A nagyszerű találmányból több százezer darab készült.

Fleming első ötlete Andy problémájára az volt, hogy az egyik lábcsonkját egy kis gördeszkára teszi, de mindez nem működött. Akkor a férfi rájött, hogy nyilvánvaló megoldás az, cipőket ad a madárra. Kiderült, hogy némi szivacsot tömve egy babacipő orrába, tökéletes lábbelit kapunk. A cipők drasztikusan megváltoztatták a liba életét, Andy végre futkosni kezdett az udvaron.

Nem sok kellett, s a lúd máris helyi látványosság lett

Flemingék körbevitték az iskolákban, könyvtárakban, kiállításokon. Fleming felesége, Nadine még egy rajongói klubot is alapított, ahol mindenféle ajándéktárgyat lehetett vásárolni, a pólótól a kulcstartóig. Valaki meglátta a Nike-tól a történetet és egész életre elegendő cipőket küldtek a lúdnak.

A fogyatékosságán túljutó állat híre elért New Yorkig és Hollywoodig is.

Andy feltűnt a People magazinban és a Reader’s Digest válogatásban, sőt még egy Amerika-szerte híres showműsorban is fellépett. Fleming szerint Andy megnyerő természete volt a siker kulcsa. Egyáltalán nem volt gonosz és alattomos, roppant kedves fickó volt.

Sajnos Andy hírneve sok ellenséget is szerzett

1991. október 19-én a madarat megölte valaki a helyi parkban, a fejét és szárnyait pedig levágta. Még akkor is rajta voltak a cipői. Andy halála sokkolta a nemzetet, mindenkit lesújtott, hogy egy ártatlan állatot brutális módon kivégeztek.

A seriffet folyamatosan javaslatokkal, feltételezésekkel árasztották el. Valaki úgy vélte, hogy egy korábbi elégedetlen munkás áll a merénylet mögött, mások a sátánista kultúra híveire gyanakodtak. 10 ezer dollár gyűlt össze a nyomravezetőnek, de az állatkínzó kilétét mindmáig homály fedi.