A modernkori felfedezés, amely idősebb a gízai nagy piramisnál, de még a híres Stonehenge-nél is

Göbekli Tepe egy neolitikus régészeti lelőhely Törökország délkelet-anatóliai régiójában, amely nagy valószínűséggel idősebb a gízai nagy piramisnál, de még az ismert Stonehenge-nél is. A fazekasság előtti neolitikumra keltezve, körülbelül az i.e. 9500 és 8000 körüli helyszín számos nagy kör alakú építményből áll, amelyeket hatalmas kőoszlopok támasztanak alá – a világ legrégebbi ismert megalitjai. Ezen oszlopok közül sokat gazdagon díszítettek figurális antropomorf részletekkel, ruházattal és vadon élő állatok domborműveivel.

A régészek ritka betekintést engednek a történelem előtti vallásba és a korszak sajátos ikonográfiájába.

A világ legősibb építménye

A helyet először a délnyugat-ázsiai neolitikum hajnalán használták, amely a világ legrégebbi állandó emberi településeinek megjelenését jelentette. Az őstörténészek ezt a neolitikus forradalmat a mezőgazdaság megjelenéséhez kötik, de nem értenek egyet abban, hogy a földművelés okozta-e az emberek letelepedését, vagy fordítva.

Ebben a vitában kiemelkedő szerepet játszott a Göbekli Tepe, a sziklás hegycsúcs tetején épült monumentális komplexum, amely a mai napig nem mutatott egyértelmű bizonyítékot a mezőgazdasági művelésre. A lelőhely eredeti feltárója, Klaus Schmidt német régész a „világ első templomaként” jellemezte: ez a szentély, amelyet széles területről származó, nomád vadászó-gyűjtögető csoportok használnak, és csak kevés vagy egyáltalán nem volt állandó lakosa.

Göbekli Tepét 2018-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították, elismerve kiemelkedő egyetemes értékét „az ember alkotta monumentális építészet egyik első megnyilvánulásaként”. 2021-ig a lelőhely kevesebb mint 5%-át tárták fel.

Kutatások nyomában

Mielőtt a régészek dokumentálták volna, a Göbekli Tepe, amely a helyi kurd nyelven Girê Mirazan vagy Xerabreşk néven ismert, szent helynek számított. A régészeti lelőhelyet először az Isztambuli Egyetem és a Chicagói Egyetem 1963-ban végzett felmérése jegyezte fel. Peter Benedict amerikai régész a lelőhely felszínéről gyűjtött kőeszközöket a neolitikumra jellemzőnek találta, de nyilvánvalóan félreértette a lelőhely felső részeit. 

Ám a szakemberek nem adták fel, tovább kutakodtak: 1994 októberében Klaus Schmidt német régész, aki korábban a Nevalı Çoriban dolgozott, bizonyítékokat keresett a környéken található hasonló lelőhelyekre, és úgy döntött, hogy újra megvizsgálja a chicagói kutatók által 1963-ban leírt helyszínt - számolt be róla az agytoro.hu. Mahmut és İbrahim Yıldız, a földművesek, akik a telek birtokában voltak, kalauzolták el Göbekli Tepébe.

Mahmut Yıldız és édesapja korábban ott szántás közben fedeztek fel leleteket, amelyeket jelentettek a helyi múzeumnak. Miután hasonló építményeket talált Nevalı Çoriban, Schmidt felismerte annak lehetőségét, hogy a kőlapok nem sírjelek, ahogyan Benedict feltételezte, hanem őskori megalitok teteje. 

Az eddig feltárt terület mintegy 1,5%-án talált leletek alapján a régészek jelenleg azt feltételezik, hogy a Göbekli Tepe kőkorszaki szentély. Nem világos azonban, hogyan használták, és milyen vallást követtek ott.

Megőriznék a hely eredetiségét

Ma Göbekli Tepe nemcsak régészeti ásatási terület, hanem a regionális lakosság zarándokhelye is. Legmagasabb pontján egy eperfa áll, amelyet dilek ağacı-nak (kívánságfának) tartanak. Egy kőfallal körülvett kis téren áll, ahol néhány iszlám sír is található. A szövetmaradványokat a fához kötik, ahol kívánságot vagy fogadalmat fejeznek ki. Ez egy olyan szokás, amely az iszlám előtti időkből származik, és amely Törökországban elterjedt.

A jövőre nézve nemcsak a Göbekli Tepe leleteit tervezik múzeumban bemutatni, hanem régészeti park formájában is hozzáférhetővé tenni a helyszínt és környékét a nagyközönség számára. - Ezzel is megőrizve a hely eredetiségét.