promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Hazánk legnagyobb tragédiájában majdnem kiirtották az egész magyarságot, máig nem tudni, hogy menekültünk meg

Hazánk legnagyobb tragédiájában majdnem kiirtották az egész magyarságot, máig nem tudni, hogy menekültünk meg

Borítókép:  Profimedia
Színes
Kategória fejléc
Promotions

Nem túlzás az állítás, hogy csodával határos módon menekültünk meg.

Hazánk és benne a magyarság az Szent Istvánnal kezdődő államalapítás óta jó pár tragédiát átélt - a mából nézve a középkori tatárjárás meglehetősen messze van, de hatása óriási volt: gyakorlatilag a csodának köszönhető, hogy népünk megmaradt a mongolok pusztítása után.

Roppantul érdekes adalék a történetekhez, hogy nem túl régiben bebizonyosodott a magyarság és a távol-keleti mongolok hunokkal való rokonsága, míg a 13 században folytatódtak le az portálunkon már megírt úgynevezett mágus-perek, amikor a magyarság szembefordult saját őshagyományával: a tatárjárás így a régi rokonok "bosszú"-jaként is értelmezhető.

IV. Béla királyunk már évekkel a tatárjárás előtt értesült a mongol terjeszkedésről, amelynek révén a birodalom nyugati része, az Arany Horda folyamatosan terjeszkedett nyugat felé. Julianus barát, a magyar őshazát kereső domonkos szerzetes jóvoltából Béla már jó előre tudomást szerzett a mongol fenyegetésről. Batu kán, aki korábban elűzte a területükről a kunokat, többször is felkérte a magyar uralkodót a megadásra.

Azonban Béla nem volt hajlandó meghunyászkodni egy pogány uralkodó előtt. Inkább megerősítette a Kárpátok hágóinak védelmét, megpróbálva megakadályozni a mongolok betörését. Hatalmas tölgyfákkal és más akadályokkal zárta el az átjárókat, lassítva ezzel a mongol hadsereg előrenyomulását.

Március 12-én Tomaj Dénes nádor egy nagyjából ötezer fős sereggel próbálta megállítani a mongol támadást, ám a küzdelem kudarccal végződött. A nádor maga is megsebesült, és csak néhány hű katonájával tudott elmenekülni, hogy hírt adjon a Budán tartózkodó IV. Bélának. A mongolok gyorsan előrenyomultak, elfoglalva Vácot, majd visszavonultak, hogy egyesüljenek a főerőkkel a Sajó folyóig.

Az igazi csata 1241. április 11-én és 12-én, Muhi mellett zajlott. A magyarok egy megerősített szekértáborban helyezkedtek el a Sajó folyó jobb partján. Béla katonái sikeresen visszaverték az első mongol támadást április 11-én éjjel, köszönhetően a hidat védő vitézeknek és a számszeríjászoknak.

Szubotáj vezér átkelése után a mongolok két oldalról támadtak, teljesen körbezárva a magyarokat. A szekértáborban kitört a pánik, mikor minden oldalról nyílzápor zúdult rájuk. Bár a magyarok megpróbáltak védekezni, a szűk terület és a zsúfoltság miatt nem tudtak megfelelően harcolni.

Az uralkodó kimenekült, de Tomaj Dénes nádor hősi halált halt a csatában. IV. Béla egészen Dél-Dalmáciáig menekült, de végül visszatért elpusztított országába, miután Batu kán hadserege váratlanul elhagyta az országot az 1242-es évben.

Az Arany Horda feje, Batu kán valószínűleg Ögödej nagykán halála miatt hagyta el az országot, hogy megszerezze az irányítást a birodalom felett, vagy egyszerűen azért, mert hadereje túlságosan meggyengült a magyarországi harcokban. A kivonulás hátterében több elmélet is felmerült, de a végeredmény ugyanaz volt: a mongolok távoztak Magyarországról.

forrás: mult-kor