Boltba menet leszólított a szomszédom: elmesélte mit terjesztenek rólam a házban, azonnal költöznöm kellett

Olvasónk rettenetesen kellemetlen helyzetbe keveredett és ennek megoldására az egyetlen megoldás az volt, hogy maga mögött hagyja eddigi életét:

Sziasztok! Életem egyik legrosszabb egy hónapján vagyok túl. Álmaim albérletéből ki kellett költöznöm és a mai napig nem igazán értem, hogy miért történt ez az egész. Egy teljesen átlagos napnak indult az a bizonyos nap, amikor elkezdődött az egész kálvária: éppen boltba indultam elintézni a szokásos bevásárlást, amikor éppen szembejött velem a szomszédom. Rosszallóan nézett rám és nem köszönt, amit furcsálltam. Végül utánam szólt:

Brigitta, tudja maga, hogy gyerekek is laknak a házban?

Értetlenül néztem rá és mielőtt megkérdezhettem volna mi a baja, felcsattant:

Ne tegye itt az ártatlant. Mégis, mit képzel? Mi ez? Valami kupleráj?

Majd becsapta az ajtót. Én teljesen zavarodottan indultam el a boltba, a dolgok felét pedig meg se vettem, annyira nem értettem mi történik. Arra gondoltam, hogy bekopogok hozzá és kérdőre vonom, de jobbnak láttam nem feszegetni a dolgot. A liftet vártam, amiből egy édesanya és a kislánya lépett ki, akikkel eddig remek viszonyban voltam. Az anyuka mérgesen nézett rám és kislányát szinte ráncigálva húzta el és hallottam, ahogy a fogai között sziszegte neki, hogy nem szabad beszélni a nénivel.

Próbáltam utánuk menni, de az anyuka kiabálva fordult meg és azt mondta, ha egy szót is szólok hozzájuk, rendőrt hív. Nem tudtam hová tenni ezt az őrületet, ami aznap zajlott.

Felmentem a lakásomba. Csendes estet terveztem, pihenéssel, vendéget pedig semmiképpen sem vártam. Ám ekkor csengettek. Semmi kedvem nem volt senkihez, így azt gondoltam, hogy nem kelek fel. Majd megunja és elmegy. Azonban a lakás tulajának hangját hallottam az ajtó elől:

Brigitta, tudom, hogy itthon van, azonnal nyissa ki.

Gyorsan felpattantam és ajtót nyitottam. A tulaj szikrázó szemekkel állt előttem, kezében a bérleti szerződéssel, amit a szemem láttára tépett szét. Elmondta, hogy a fülébe jutott, hogy bizonyos fizetős szolgáltatásokat árusítok a lakásban és azonnali hatállyal felmondja a szerződésemet, költözzek ki. Köpni nyelni nem tudtam. 

Azt mondta három napom van elhagyni a lakást, utána kilakoltat. Teljesen kétségbeestem. Áthívtam néhány barátomat, hogy segítsenek megoldani a helyzetet. Ekkor ismét csöngettek. A rendőrség volt, akiket azért riasztottak, mert törvénytelen tevékenységet folytatok a lakásomban. Amikor sikerült tisztázni a helyzetet, hogy ki vagyok és a többiek miért vannak ott, elnézést kértek. Az alkalmat kihasználva gyorsan elmeséltem nekik, hogy mi is történt.

Együttérzően bólogattak és azt mondták, hogy hallottak már ilyenről, hogy egy rosszindulatú pletyka miatt valaki kénytelen elhagyni az otthonát és az egyetlen megoldás a költözés. Megkérdezték, hogy nincs-e esetleg valami rosszakaróm, aki ezt elkezdhette terjeszteni és azt is elmondták, hogy még feljelentést is tehetek.

Ezzel azonban egyelőre nem éltem. A barátaim segítettek összecuccolni és most az egyiküknél húzom meg magam, a tulajdonos megtagadta a kaució visszaadását. Azóta sem tudom mire vélni ezt az egészet és fogalmam sincs, hogy mi történt, minek estem áldozatul, ráadásul egyik napról a másikra.