A feleségem minden egyes nap megver, már nem tudom a kollégáim előtt kimagyarázni a kék foltokat

Érzékeny témával kapcsolatban kaptunk üzenet, melyről azt hiszem még a metoo korában sem beszélünk eleget. A levél írója nem szeretné a kilétét felfedni, így kérjük, ezzel kapcsolatban ne is írjatok üzenetet:

Sziasztok! A nevemet nem szeretném felfedni, így K.-ként mutatkoznék be. 3 éve vagyok házas és 4 éve vagyok együtt a most már feleségemmel. A kapcsolatunk első éve tökéletes volt: azt gondoltam megtaláltam a nekem való társat, így nem is volt kérdés, hogy őt szeretném feleségemnek. Bájos volt, törődő, gondoskodó, szellemes, vicces és imádta a családom és a barátaim.

Megvolt az eljegyzés, az esküvő, aztán valahogy... minden elkezdett elromlani. Apróságokkal kezdődött. Ingerült lett, gyakran felemelte a hangját. Aztán már kisebb tárgyakat vágott a földhöz és könnyen lett ingerült.

Aztán egy baráti vacsora után, amit mi tartottunk, meg történt az első pofon. A feleségem megütött, mert szerinte egy illetlen vicces sütöttem el a javára. Ez innentől rendszeressé vált, ha valami nem tetszett neki bokánrúgott, adott egy taslit és megalázóan beszélt velem. Hogy miért maradtam? Mert amikor jó volt, akkor nagyon jó volt, olyan, mint régen, a felhőtlen, boldog időszakunkban. Az ütlegelések egyre durvábbak voltak és megtörtént az, ami addig nem: nyoma is maradt. Utána az is rendszeressé vált.

Eközben a családom és a barátaink még mindig ódákat zengtek róla, ő pedig fürdött a dicsfényben. Hányszor, de hányszor megkaptam, hogy milyen szerencsés férfi vagyok, hogy mennyien lennének a helyemben és pedig csak bólogattam és mosolyogtam.

Aztán már mindenbe belekötött, az otthonunk egy csatatérré vált.

A feszültség és az agresszió, a testi lelki bántalmazás mindennapos lett, nekem pedig egyre nehezebb megjátszani magam. Már a kollégák is észrevették, hogy mindig rossz a kedvem, illetve észrevették azt is, hogy itt ott van rajtam egy egy folt. A kérdezősködés sem segített, mit mondhatnék? Ver a feleségem? Szétröhögték volna magukat.

De az az igazság, hogy én magamnak sem mertem bevallani, hogy párkapcsolati erőszakban élek.

Fogalmam sincs mit tehetnék, félek, ha elhagyom kárt tenne magába és a családomat, barátaimat is ellenem fordítaná. Reménytelennek és kilátástalannak látom a helyzetemet. Én még mindig szeretem őt, azt szeretném, ha megjavulna a kapcsolatunk.

Amennyiben hasonló helyzetben élnél és szeretnél valakivel beszélni, akkor mindenképpen keress fel egy ezzel foglalkozó szervezetet és kérj segítséget. Mindig van megoldás.