Amikor Kádár János Pabló Escobar babérjaira tört: hihetetlen történet a rendszerváltás előtti Magyarországról, drogkereskedelemből szerzett pénzből épült az ország

Szinte hihetetlen a történet, ami a VálaszOnLine cikkéből rajzolódik ki előttünk: Magyarország a hetvenes évek végén és nyolcvanas évek elején a világ egyik legnagyobb drogexportőre volt. A Chinoin állami tulajdonú gyógyszergyárban készült drogot egy állami kereskedő cég és a svájci Medimpex közreműködésével a kolumbiai drogkartellekhez juttatták el az Amerikai Egyesült Államokba. Egy közelmúltban bemutatott dokumentumfilm és egészségügyi közlemények alapján kiderült, hogy a magyar állam tudott erről a tevékenységről. A nagyméretű illegális drogkereskedelemre vonatkozó titkosszolgálati iratok és tanúvallomások ismeretében a történet hitelessége egyre inkább napvilágra kerül.

A drogkereskedelmet egy svájci-magyar cég intézte, melyet gyakorlatilag a magyar titkosszolgálat használt. A Magyarországon gyártott gyógyszer hatóanyagát tartalmazó tablettákra hamis márkajelzést helyeztek, majd ezeket a készítményeket drogként értékesítették. A számok döbbenetesek: több tízmillió tablettányi drogot exportáltak Amerikába.

A kormány tudta és részvétele nélkül nem valósulhatott volna meg ez a méretű illegális tevékenység. Az állam a bűncselekményeket saját javára használta fel, miközben egy állami gyógyszergyár közreműködött a folyamatban. Orbán-Schwarzkopf Balázs, aki személyesen követte az eseményeket, megjegyezte, hogy a magyar hatóságok legalább az 1980-as évek elejéig tudtak a drogkereskedelemről.

Egy másik esetben a Chinoin gyártotta és exportálta a metakvalon nevű gyógyszeralapanyagot, melyet illegálisan továbbítottak Kolumbiába az Amerikai Egyesült Államokba. Az amerikai hatóságok kérésére Magyarország bevezette az exportról való rendszeres tájékoztatást és leállította a metakvalon gyártását. Az ügy rendkívüli súlyát jelzi, hogy az Egyesült Államokban járványszerűen terjedt a metakvalonfogyasztás, ami komoly egészségügyi problémákat okozott.

A kolumbiai drogkartellekkel való kapcsolatok és az illegális drogkereskedelem kiterjedtsége komoly politikai és gazdasági következményekkel járt. Gene Haislip, az Amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal egyik vezetője kemény szankciókat helyezett kilátásba Magyarország számára, ha nem állítják le a drogexportot.

Bár Mezey Barna, a Chinoin vezérigazgatója, megígérte a szállítmányok leállítását, az ügy háttere még mindig homályos. Nem tudni pontosan, mikor kezdődött és meddig tartott ez az illegális tevékenység. Az ügy azonban egyértelműen rávilágít arra, hogy a magyar állam és gazdasági szereplői milyen mértékben voltak érintettek az illegális drogkereskedelembe.

A történet felfedése azt is jelzi, hogy a magyar kormány politikai és gazdasági érdekei gyakran felülírják az egészségügyi és társadalmi szempontokat. Az eset rámutat arra is, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok milyen módon vesznek részt nemcsak a gazdasági, hanem a bűnüldözés területén is, ami komoly aggodalomra ad okot a jogállamiság és a demokratikus intézmények tekintetében.

Magyarország az 1970-es és 1980-as évek során vált a világ vezető metakvalongyártójává, míg a drogbotrányok elértek a Fehér Házig. Roman Polanski filmrendező ügye és a Wall Street farkasa film rávilágított arra, hogy a metakvalon drogként milyen hatást gyakorolt az Amerikai Egyesült Államok társadalmára.

A metakvalonból eredő visszaélések száma drasztikusan megnőtt a 70-es és 80-as években, amit részben a magyar drog gyártása is fokozott. Az Orbán-Schwarzkopf Balázs által megfogalmazott gondolat szerint a drog nemcsak egészségügyi, hanem politikai fegyver is lehet, hiszen az ellenségek finanszírozására is használható.

A svájci magyar cég vezetői közül senkit sem vontak bíróság elé, noha a drogkereskedelem a titkosszolgálat és a katonai elhárítás támogatásával folyt. A Chinoin és a Medimpex vezetői inkább visszavonultak vagy nyugdíjba mentek, miközben a gyár válságba került.

A drogkereskedelemből származó bevételek visszahozatala Magyarországra komoly problémákat vetett fel, ezért a pénzt inkább csempészáruk formájában juttatták vissza az országba. Orbán-Schwarzkopf szerint az építőipar és az idegenforgalom fejlesztése is részben a drogügyletekbe fektetett pénzből történt.

A rendszerváltás után néhány titkosszolgálati irat nyilvánosságra került, de az akták tartalmát nem vették figyelembe a magyar hatóságok. Így a drogügy egyetlen résztvevőjét sem vonták felelősségre a történtekért, noha a szálak a magyar titkosszolgálatokhoz is vezettek.