Tömegével lettek öngyilkosok a szövetségeseink a második világháború alatt, több száz embert rántottak magukkal a halálba

A második világháború a napig foglalkoztatja az embereket, ami a kontinens és a világ sorsát jelentősen befolyásoló esemény esetén egyáltalán nem meglepő.

A mai napig van rengeteg dolog, amit kutatnak az eseményekkel kapcsolatban, és sok olyan tény és érdekesség is, amiről még sokan nem hallottak. A légi hadviselés bár már az első világháborúban is jelen volt, a második világháborúban már legendás repülőgépek harcoltak (az angol Spitifre, az amerikai P-51 Mustang vagy a német Bf109 vagy az első hadrendbe állított sugárhajtású vadászgép, a Messerschmitt Me262) - a  vadászpilóták mindig is a katonaság "csúcskasztjához" tartoztak.

Jól ismert és dokumentált a japán kamikaze-pilóták hadviselése, akik vállaltan öngyilkos missziókra mentem - ám azt már jóval kevesebben tudják, hogy német oldalon is volt ilyen alakulat, méghozzá kettő: a Sonderkommando Elbe és a Leonidas Gruppe.

A Sonderkommando Elbe a második világháború egyik legmegdöbbentőbb és talán legkockázatosabb légi egysége volt a német Luftwaffen belső körében. A "Sonderkommando" kifejezés általában speciális műveleti egységet jelent, míg az "Elbe" a német folyó neve, amely a csapatműveletek alapjául szolgáló térség volt.

A Sonderkommando Elbe nem volt hagyományos légi egység. Feladata az volt, hogy "emberi fegyverként" szolgáljon a szövetséges légi csapatok ellen. Azt tervezték, hogy repülőgépeikkel végigzuhanjanak az ellenséges gépeken, megsemmisítve őket, és ezzel gyengítve az ellenséget. Az egység egyik fő célja az volt, hogy csökkentse a szövetséges légi fölény terhét és elbizonytalanítsa a személyzetet a légiharcokban.

A Sonderkommando Elbe egysége különféle repülőgépeket használt, köztük a Messerschmitt Bf 109-t és a Focke-Wulf Fw 190-t. A repülőgépek átalakításokon esnek át, hogy alkalmasak legyenek az öngyilkos küldetésre. A fegyverzetet gyakran eltávolították vagy csökkentették, hogy növeljék a repülőgépek sebességét és manőverezőképességét.

A Sonderkommando Elbe egyik legismertebb bevetése 1945 áprilisában volt, a háború vége felé, amikor a szövetséges légierők már szinte teljes uralom alatt tartották az európai légi térséget. Egy nagyobb létszámú bevetés során a Sonderkommando Elbe repülőgépei a szövetséges bombázókra támadtak - habár ezeknek a támadásoknak néhány szövetséges repülőgépet sikerült megsemmisíteniük, a stratégia nem hozta meg a várt eredményt, kevés volt a háború kimenetelének megfordításához.

Ehhez rendkívül hasonló egység volt a "Leonidas Gruppe" - a csapat a nevét a hadseregét elképesztő túlerővel szemben vezető legendás spártai királyról kapta. Sok tagja nem volt, feljegyzések alapján körülbelül 70 tagja volt (szinte kizárólag frissen kiképzett, fiatal pilóták), akik mind aláírták a szerződést, amiben rögzítve volt a biztos halál.

A szövetségesek a Berlinért folytatott harcok során találkoztak velük.  A fővárosért folytatott csata során a Luftwaffe önfeláldozó bevetéseket (Selbstopfereinsätze) hajtott végre az Odera folyón átívelő, szovjet kézben lévő hidak ellen.

Ezeket a "totális bevetéseket" a Heiner Lange alezredes parancsnoksága alatt álló Leonidas század pilótái 1945. április 17 és április 20 között hajtották végre, bármilyen rendelkezésre álló repülőgéppel.

A Luftwaffe állítása szerint a század tizenhét hidat semmisített meg. Antony Beevor hadtörténész azonban az incidensről írva azt állítja, hogy ez túlzás volt, és csak a Küstrin vasúti hidat semmisítették meg biztosan. Beevor megjegyzi, hogy "harmincöt pilóta és repülőgép nagy ár volt egy ilyen korlátozott és átmeneti sikerért". A bevetéseket lefújták, amikor a szovjet szárazföldi erők elérték a század jüterbogi légibázisának környékét és képesek voltak lerohanni azt.