Évek óta teherbe akartam esni és végre sikerült: a gyerek azonban nem a férjemtől van és hamarosan rá fog jönni

Panni és férje Rezső már évek óta próbálkoznak a gyermekáldással, eddig azonban a kísérletek sikertelenek voltak. Aztán egyik nap történt valami és megfogant a baba. A kismama öröme azonban nem felhőtlen és hamarosan az édesapa is kellemetlenlen meglepetéssel néz majd szembe. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Életem legszebb és legboldogabb időszakát kellene átélnem, de nincs olyan nap, hogy ne sírnék és olyan éjszaka, amit végig tudnék aludni. Az idegesség, ami ráadásul árt a babának, napról napra jobban a hatalmába kerít és félek, hogy végső soron a picinek ártok ezzel, aki semmiről sem tehet. Én és a férjem 5 hosszú éve próbálkozunk azzal, hogy teherbe essek, mindeddig sikertelenül. Az utolsó egy évünkben már igazából minden beszélgetésünket, gondolatunkat ez tette ki, az együttléteink gépiesek voltak és szinte csak arról szóltak, hogy megtermékenyüljek. De én sem akartam ennél többet, mindennél jobban vágytam egy kisbabára.

A férjem és én is nagyon büszke emberek vagyunk, így sokáig a szőnyeg alá söpörtük a problémákat, de végül ő törte meg a csendet és leültetett. Azt mondta:

Panni, nem lesz így jó. Teljesen rámegy erre a házasságunk. Kérlek készítsünk egy tervet, hogy mit szeretnénk. Menjünk orvoshoz, beszéljük át az örökbefogadást, de mindenek előtt: kérlek menj el egy hétre nyaralni. Én is elmegyek.

Nagyon meghatott a gesztusa és leokéztam a dolgot, de tudtam, hogy ennyi nem fogja megoldani azt a szakadékot, ami közöttünk van. Az egyik barátnőmet kértem meg, hogy kísérjen el és elmentünk Spanyolországba egy hétre. Remekül éreztem magam. Már-már túl jól is. A második naptól az volt az érzésem, hogy ez az én utam. A szabadság, a szórakozás, a barátnővel hülyülés és... nem vagyok büszke, de régóta először körülnéztem a férfikínálat között is. És mit mondjak... volt néhány igazán helyes pasi. A barátnőm szerencsére nem az az erkölcs csősz lány és látta, hogy a férjemmel az utóbbi időben nem vagyok boldog így nem szólt akkor sem, mikor a 4. koktél után táncolni kezdtem egy arab férfival. Gyönyörű fekete haja volt, szinte fekete szeme, sötét bőre és olyan illata, ami minden érzékszervemet is beindította.

Nagyon hamar kiment a fejemből a babavárás és a helyét átvette a vágy. Együtt töltöttük az éjszakát és onnantól még 3 napig mindegyiket. Érzéki és szenvedélyes esték voltak. Tudtam, hogy nem tart örökké és ettől csak még édesebb volt. Eljött a hazautazás napja és elköszöntünk.

Nem mondhatnám, hogy túlzottan a mardosott a bűntudat, egészen addig, ameddig meg nem láttam a férjemet. Akkor a megcsalás a teljes súlyával zuhant rám és megbántam az egészet. Még az is felmerült bennem, hogy elmondom neki, de a barátnőm lebeszélt és arra jutottam, hogy igaza van. A férjem és én is innentől rákapcsoltunk, így végső soron jól is sült el ez a kis különlét és kaland. Lehet ő is csinált valamit, ki tudja? A lényeg, hogy most jól vagyunk.

A próbálkozások nem maradtak abba, de mostmár végre volt benne élet és a nemes cél mellett valóban vágytunk egymásra, tényleg szeretkezni akartunk. Aztán egyik nap azt vettem észre, hogy a tűpontos menzeszem nem jött meg. Majd másnap sem. Harmadnap sem és egy hét múlva sem. Remegő kézzel vettem meg a tesztet, ami pozitív lett. Zokogtam örömömben, majd amikor kicsit kitisztult a fejem, elkezdtem kétségbeesni. Mi van, hogyha az édesapa az idegen férfi? Mi van akkor, ha a baba akkor fogant? A férfi ahogy írtam nagyon erős külső jegyekkel rendelkezett, lehetetlen, hogy ez ne látszódjon a babán és akkor minden kiderül. A lebukás, ha valóban ő ejtett teherbe, akkor elkerülhetetlen.

Az egyik kollégámmal történt ilyen és náluk végül megbeszélték a dolgot: arra koncentráltak, hogy végre lett egy kisgyerekük akit hatalmas szeretetben nevelnek azóta is. Fogalmam nincs, hogy a férjem hogyan állt volna ehhez hozzá. Elmondtam neki az örömhírt és órákig csak zokogott. A kellemetlen részéről hallgattam. Azóta hónapok teltek el és szerencsére én és a magzat is egészségesek vagyunk, legalábbis testileg. Egyre jobban közeleg a szülés időpontja, én pedig az összeomlás szélén állok. A hangulatomat a terhességnek tudják be, az egész család példaértékűen támogat, pedig ha tudnák... nem akarom, hogy a szülőszobán derüljön ki a dolog, de erőm sincs leültetni őt beszélni erről az egészről. A napjaim fogynak és úgy érzem, hogy felemészt a félelem.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.