Három oka volt, hogy megcsaltam a feleségemet: ezek az apró hibák vezettek a félrelépéshez

Ernő már 12 éve házas és mintaférjnek tartotta magát, ameddig fél évvel ezelőtt nem hozott meg egy visszafordíthatatlan döntést. Most az ő történetét olvashatjátok:

Biztosan sokan elítélnek, majd de engem már nem érdekel. Nem voltak az én cipőmben, nem járták végig azt az utat, amit én és főleg nem éltek együtt a feleségemmel 12 évet. Evelin (természetesen nem ez az igazi neve) egy csodálatos, kedves, szelíd teremtés volt. Mindketten pályakezdők voltunk, amikor összetalálkoztunk, tele voltunk tervekkel, álmokkal, közösen építettük fel az életünket. Először egy kis bérlakás, majd egy nagyobb, majd egy még nagyobb, megvettük a saját lakásunkat és végül most egy gyönyörű kertesházban élünk Budapest III. kerületében, egy igen szép környéken. Azonban a feleségem valahol menet közben megváltozott. Abbahagyta a munkát, amivel nekem semmi problémám nem volt, kivételesen jó állásom van, nem vagyunk rászorulva az ő keresetére, hagytam, hogy azt csinálja, amit akar. Keressen hobbit, barátkozzon, vezesse a háztartást, süssön-főzzön, ha akar, de ha nem akar, az sem gond, házvezetőnőt is fogadtunk.

A gondok ott kezdődtek, hogy teljes szabadságot és rengeteg szabadidőt kapott, egy idő után mégsem volt kedve hozzám. Értitek, összebújni. Mindig elutasított, sőt, néha már-már megalázóan elhajtott mikor közeledtem. Hetek, aztán hónapok teltek el intimitás nélkül. Ez volt az első hiba. Egy idő után elengedtem a dolgot, mindkettőnk békessége érdekében.

A következő, amit észrevettem, hogy... hát ez csúnya lesz, de szörnyen lusta lett. Mint mondtam, semmit nem vártam el tőle. Nem szeretem ezeket a férfi, női szerepeket, inkább a figyelmességben hiszek. Abban, hogy megkérdezi főzzön-e egy kávét, néha főzze meg a kedvenc vacsorámat, de én már azzal is elégedett lettem volna, ha leszervez egy randevút, ahol kicsit egymásra tudunk figyelni. De még arra sem akart eljönni, amit én szerveztem. Ez volt a második hiba.

Végül pedig elkezdett követelőzni. Egyre többet járt el a barátnőivel, wellness hétvégékre ment egyedül és amikor jeleztem, hogy egy picit fogja vissza a költekezést, akkor minősíthetetlen stílusban beszélt velem. Minden téren elhanyagolt és csak elvárásai voltak, ráadásul egyre magasabbak, az az anyagias nő nem is emlékeztetett korábbi önmagára. A világ pénzét képes lett volna elkölteni úgy, hogy semmit sem tesz a kapcsolatba. Ez volt a harmadik hiba. És ekkor egy nap betelt a pohár.

A megromlott házasságom miatt olyat tettem, amit maximum szökőévente egyszer: beültem egy bárba és inni kezdtem. Sosem jutott eszembe a megcsalás. Esküszöm, még ott sem. Úgy voltam vele, hogy nekem valamiért ezt dobta a gép. Felajánlottam a párterápiát, próbáltam beszélgetni, de falakba ütköztem. Biztosan van valami baja a feleségemnek is, de egyszerűen nem hajlandó beavatni semmibe. Ekkor ült le az asztalomhoz Gréti. Megkérdezte csatlakozhat-e, mert két részeg pacák fűzögette és már nem bírt velük. Természetesen igent mondtam. Beszélgetni kezdtünk és meglepően hamar egymásra hangolódtunk. Hihetetlenül nőies volt, bájos és... szelíd. Tudom sokszor írtam már le ezt a szót, de nekem ez a legvonzóbb egy nőben.

Nem olyan sokára már csókolóztunk. Elmondtam neki mindent, az életemről, Evelinről, de nem zavarta. Ő is szomorú volt, az ő párkapcsolata sem épp fényesen alakult. Aznap egymás karjaiban aludtunk el, egy hotelszobában. Másnap mindketten hazamentünk és azt hittem ez ennyi volt. Feltöltött élettel, energiával és az, hogy házon kívül töltöttem az éjszakát a feleségemet is meglepte, kicsit összekapta magát. De nem eresztett annak az éjszakának az emléke. Egyik nap munka után szinte tudat alatt arra vitt az utam és ott álltam megint a bár előtt. Bementem. Hátha... gondoltam magamban. Körülnéztem és nem hittem el: Gréti nézett ráma pult mellől. Odarohant és megölelt. Az az éjszaka talán még szenvedélyesebb volt, mint az előző. Ezután már elérhetőséget cseréltünk. Már fél éve tart közöttünk ez. Ő időközben elhagyta a párját, bátrabb volt mint én és jelezte, hogy nyitott velem a komolyabb folytatásra. Én pedig meg vagyok lőve. Amikor azt mondtam örökké, azt komolyan is gondoltam, de a szívem egyértelműen máshova húz. A feleségem egyre inkább érzi, hogy elveszíthet és próbál közeledni és talán még meg tudnánk menteni azt, ami közöttünk van. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek. Ti elválnátok?

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.