20 ezressel akart fizetni a győri pékségben, 10 perces üvöltözést kapott zsömle helyett: majdnem a bicska is előkerült

Géza (39) levelét változtatás nélkül közöljük, azonban le kell írnunk, kivételesen itt a panaszt tevő viselkedésével sem értünk egyet, rémesen elmérgesedett egy egyszerű vásárlás:

Helló Promósok, elképesztően ki vagyok akadva, borulva, még most is forronganak az indulataim és szívem szerint visszamennék földbe döngölni a pékség tulaját. Sokan nem fognak egyetérteni az én viselkedésemmel sem, valóban elborult az agyam, de vérlázító az egész, ami történt. Hazafele tartottam és az asszony rám telefonált, hogy legyek szíves vigyek haza 10 zsömlét. Hozzá kell tenni, már itt ideges lettem, mert előtte voltam bevásárolni és utálom, amikor három részletben szedi össze a bevásárló listát, mivel így 3 különböző helyen kell megállnom meló után, ahol szintén nem a legfényesebb napomat töltöttem el.

Megálltam egy útbaeső pékségnél és gyanútlanul, enyhe rossz kedvvel bementem, köszöntem, visszaköszöntek, elmondtam miért jöttem, összeszedték a 10 zsömlét, mondták a végösszeget, elővettem a pénzt és fizettem. Volna. De nem tudtam.

Aznap kaptam meg a fizetésemet és csak nagy pénz volt nálam, így 20 ezressel szerettem volna kiegyenlíteni a zsömlék árát. Az eladó hitetlenkedve rám nézett és a következő párbeszéd zajlott le:

Na menjen innen maga máshova szórakozni. Mit gondol? Zárás előtt egy órával van annyi visszajáróm, hogy a maga 600 forintját 20 ezressel fizesse? Takarodjon kifele.

És itt teljesen elborult az agyam, kijött rajtam az ünnepi feszkó, az egész napos stressz, hogy elegem van és kirobbantam:

Idefigyeljen ember, vegye el a pénzt, adja oda a zsömlét és megyek dolgomra, ne szórakozzon velem, mit képzel? Kivel beszél? Ennek híre fog menni garantálom.

A vita egyre jobban eszkalálódott, undorító személyeskedésekbe mentünk át, amit nem részletezek: én a munkáját és a külsejét kritizáltam, ő amit csak ért és látott rajtam, a vita pedig majdnem verekedésig fajult.

Azt mondta, hogyha nem takarodok ki, akkor előveszi a pult alól, ami az ilyen bajkeverőknek van elrakva. Láttam, hogy izzik a szemében az indulat, én pedig még egy utolsó kísérletet tettem arra, hogy megszerezzem az árut: el akartam venni a zsömléket a pultról, hogy majd kifizetem, később, de ekkora berántotta a pult mögé és láttam, hogy a telefonjáért nyúl. Vélhetően rendőrt hívott volna. Megfordultam és kimentem.

Remegtem a dühtől, főleg azért, mert jobban átgondolva nem tudom mennyire volt jogos a kiakadásom. A lényeg, hogy a környékre se megyek egy darabig, kijött utánam és láttam, hogy felírja a rendszámomat, valamint az asszonnyal is irdatlanul összevesztünk, ezentúl ő jár majd vásárolni. Szóval köszi január, eddig király ez az év.