A párom undorító szokásától én szégyellem magam, már a családom is észrevette hogy valami nagyon nincs rendben

Annyira szégyellem ezt az egészet, közben annyira nagy bennem a feszültség és a harag, hogy ez a rengeteg negatív érzés teljesen maga alá gyűr. A párommal nagyjából egy éve jöttünk össze, de nagyon felelőtlenül beleugrottunk egy gyors összeköltözésbe és nem köntörfalazok: egy lakásvásárlásba is, hitellel. Ha leírom a történetemet, biztos rengetegen hülyének néztek majd, mert igen, ez egy olyan dolog, ami az első randin kiderül, de legalábbis az első együtt alvásnál feltűnik, így higgyétek el, számomra is érthetetlen, hogy miért és hogy alakult ez így.

Konkrétan az a helyzet, hogy a párom nem mos fogat. Nem az, hogy néha egy-egy görbe este, vagy sietős reggelen kimarad, hanem egyáltalán nem.

És igen: feltűnt az elején is. Már az első randira is kellemetlen szájszaggal érkezett, de annyira jól elbeszélgettünk, hogy azt gondoltam biztosan csak sietett, vagy bekapott pár falatot mielőtt odaért hozzám. Aztán eljutottunk az első közös éjszakáig, ahol ugyanazt a zavaró szagot éreztem, de minden más pedig annyira jó volt, hogy hagytam magam sodródni és igyekeztem magam győzködni, hogy ez nem nagy dolog.

Én egy eléggé rossz időszakban voltam akkoriban, kicsi albérlet és egy másik lánnyal osztoztam a szobámon, így nem titkolt célom volt az is, hogy megállapodjak egy férfi mellett, aki biztonságot tud nekem nyújtani.

A választottam szép tágas albérletben lakott, jó munkája van, elhalmozott minden kedvességgel. Hamar előkerült a téma, amikor észrevettem, hogy reggel is kihagyta a nekem oly természetes fogmosást. Nem hozta zavarba a kérdés, amit én kezemet tördelve tettem fel neki: mégis mi a helyzet a szájhigiéniával?

Nem hozta zavarba a szerintem halálosan kínos kérdés: kifejtette, hogy a testünk öntisztító és a tiszta vízen kívül semmire sincs szüksége, csak a modern világ táplálja belénk azokat a téves elképzeléseket, hogy ezeket a pipereholmikat meg kell vennünk. Többet ártunk vele, mit amit használ.

Mélyen ledöbbentem a hallottakon, de gyorsan témát is váltott és megkérdezte nem akarom-e néhány holmimat átvinni, mert úgy érzi, hogy ez a kapcsolat halad valahova és lehetne jövőnk. Ennek nagyon megörültem és el is csendesítettem a fejemben visszhangzó mondatait, pedig már akkor is tudtam, hogy ez nagyon nincs rendben.

Majd én megváltoztatom - gondoltam magamban és azt hiszem ez az a dolog, amit minden nő legalább egyszer elront az életében.

Ennek egy éve, de minimális változást sem értem el, azt mondja ezek elvek, amihez ragaszkodik. Egyébként semmi más téren nincs vele kifogásom, de ez a dolog egyszerűen kikészít és most úgy érzem nem tudom vele leélni az életemet. Ő azt mondja rajtam nem változtatna semmit és nem fair részemről, hogy én nem tartom őt tiszteletben. Még én érzem kellemetlenül magam, ha szóvá teszek egy szerintem egyszerű és fontos dolgot, ami az életminőségemet és a párkapcsolatunkat is rombolja. Érdekes módon egyébként a szagon kívül semmi baja, a fogai teljesen egészségesek.

Otthonról dolgozik így nem sok emberrel kerül kapcsolatba, a barátai már megszokták, viszont a pohár most telt be. Egy családi esemény után félrehívtak a szüleim és megjegyezték, hogy többször észrevették már, hogy szájszaga van a kedvesemnek, segítsenek esetleg egy fogászt keresni?

Ennél a pontnál minden lojalitásom elszállt és a pozitív hozzáállásom helyét átvette az undor. Adok neki egy utolsó ultimátumot és ha nem él vele, akkor inkább elmegyek egy munkásszállóra, de nem szagolom tovább.