Meg akartam mutatni a nagypapámnak valamit a telefonján, de olyan dolgot láttam a fényképei között, hogy kiesett a telefon a kezemből és darabokra tört

Szerencsés helyzetben vagyok, mivel több kortársammal ellentétben nekem minden nagyszülőm remek egészségnek örvend és sem testileg, sem szellemileg nem hagyták el magukat. Az ünnepek közeledtével idén is előkerült az ajándékozás témaköre, mivel ezer felé kell szaladnunk, így nem a klasszikus karácsonyi időpontokban szoktunk ünnepelni, idén jóval korábban megtartottuk az ajándékozást.

A nagymamám robotporszívót kapott, nagypapám pedig egy majdnem csúcskategóriás új mobiltelefonra vágyott, mi pedig megvettük neki. Bár mindketten tényleg érdeklődőek, azért sejtettem, hogy pár nap múlva át kell majd ugranom egy kis műszaki fejtágításra, bele is kalkuláltam a hetembe. Mikor megérkeztem, akkor mindketten lerohantak a kérdéseikkel, úgy döntöttem, hogy mamámnak mutatom meg előbb a porszívó programozását. Ezután ebédeltünk, közben pedig a nagypapának magyaráztam, hogy mégis mikor mi kell nyomnia, ha bizonyos funkciókat elő szeretne varázsolni a mobilból.

Bár etéren nekem is vannak hiányosságaim, közepesen tartom magam műveltnek az informatikában és a kütyük tekintetében, de azért elboldogulok. Most is a beállítások menüpontot kerestem, de helyette a galéria nyílt meg. Már éppen be akartam zárni, amikor az agyam is felfogta azt, amit a szemem látott: pőre pasikról készült fényképekkel volt tele a galéria. Próbáltam rezzenéstelen arcot vágni és lassan görgetni kezdtem, nagyjából 80 fotót számoltam, de videókat is találtam.

Teljesen összezavarodtam és egyből arra gondoltam, hogy szegény öreg papa benyelt valami vírust, de nem, a mappákat megnézve a fotók különböző helyekről voltak letöltve, volt amelyiket pedig még rendszerezték is. Nagymamám már egy ideje szólongathatott, mert erélyes hangja törte meg a zavaros gondolataimat, ahogy arról érdeklődött szedjen-e még nekem az ebédből.

Köszönöm, jól laktam, elég volt.

És bár tudtam, hogy ez rossz válasz mégis csak a képekre tudtam figyelni: miféle sötét titok lappanghat a nagyapám életében, elméjében, szívében, mi lehet közte és a nagymamám között, mi ez az egész egyáltalán?

Arra gondoltam, hogyha ez nem véletlen, akkor ez a hazugság az egész eddigi életét megmérgezhette. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy esetleg azért házasodott meg, mert így illik, mert kell és mert az akkori korszellem nem volt annyira nyitott, mint amiben most élünk. Gyorsan beállítottam, amit a nagypapám kért, bezártam a galériát és visszaadtam a telefont. Időközben oda-odapillantottam rá: jó és kedves ember volt, mindig becsülettel bánt a feleségével és anyukámmal, meg a testvérével is.

Ha azt szeretné, hogy ne derüljön ki miket néz szabadidejében, akkor nem fog. Erről azóta sem beszéltem senkinek, de az érzések bennem a nagyszüleim iránt nem változtak. Mindenesetre örülnék, ha egyszer elmesélné mi ez az egész és a bizalmába fogadna ezzel a témával kapcsolatban is.